Idén is megrendezésre került a 9NY/D nyelvi osztály évzáró műsora június 8-án, csütörtökön. A szülők és tanárok angol, német és olasz nyelvű előadásokat tekinthettek meg. Az év folyamán elkészült projektmunkákat és az úgynevezett „It’s me” („Ez vagyok én”) című, rövid fogalmazásokból álló füzeteink is kiállításra kerültek.

A hangulat már az előadás előtt is érezhetően jó volt. Különféle jelmezekben, izgatottan és talán kicsit félve vártuk, hogy minden szülő megérkezzen, és megmutathassuk mit is tanultunk idén.  Az izgalomra volt is okunk, mert volt, aki beugróként még csak ekkor tanulta meg szövegét és szép számú nézősereg is érkezett. De a tömeg egyszer csak elhalkult és elkezdődött az előadás. A műsort egy rövid, négy nyelven elmondott köszöntővel nyitottuk meg, majd kettő rövid, angol nyelven előadott párbeszéddel folytatódott előadásunk. Ezt követően egy hosszabb angol nyelvű előadás volt megtekinthető, ami játékosan mutatta be, hogyan csalnak a diákok a vizsgákon. (Természetesen a lebukás itt sem maradt el.) Ezután a német csoport egy videót szeretett volna készíteni a főszereplőnk anyukájának, hogy megköszönjék a zongorát, amit kaptak tőle, de ez a darab forgatókönyve szerint csak kisebb sikerrel valósult meg.

Az előadás egy fura művésszel folytatódott, aki valamilyen oknál fogva négy jelenetbe is belekontárkodva, tejet lopkodott. Ennek okára az előadás végén derült fény, miszerint a teájához volt erre feltétlen szükség. Ezt követően az olaszosok egy rövid dallal kérték a közönséget, hogy hagyják őket énekelni, a Lasciatemi cantare (Hagyjatok énekelni) című zeneszám csendült fel. Azok az osztálytársaink sem maradtak ki a buliból, akik csak idén kezdtek el német nyelvet tanulni. Ők a Hamupipőke rövidített változatát adták elő kicsit viccesebben, és persze németül. Ezután az egész osztály az I’ll be there for you című dallal zárta a műsort. Nyelvtanárainknak egy szál sárga rózsával köszöntük meg a felkészítést, majd a büfé asztalhoz invitáltunk mindenkit, ahol annyit ehettünk és ihattunk, amennyi csak belénk fért. Majd a szülők szépen lassan elindultak további teendőjüket intézni, mi pedig egy örök emlék gazdagságával tértünk haza.

Mochnács Erika 9NY/D