Naptár
Kollégiumi ballagás
2018. május 3-án ünnepélyes keretek között búcsúzott el harmincnégy diák a kollégiumunktól. Volt köztük olyan, aki négy-öt évet töltött itt, de ebben az évben Fekete József felülmúlta ezt a „rekordot”, hiszen ő már nyolcadik éve tagja eme apró közösségnek. De mások is kiemelkedtek az itt töltött évek során, őket oklevéllel jutalmazták kitűnő tanulmányi eredményükért, kiváló sportteljesítményeikért, a közösségért végzett munkájukért. A Tök jó fej-díjat Bátori Bernadett kapta. Ezt a kitüntetést olyan embernek szokták adni, aki rengeteg energiát fektet abba, hogy összecsiszolja a közösséget, akire felnézhetünk, akit megbízható, odaadó személyiségnek tartunk.
Igazgató úr, az iskolalelkész, az osztályfőnökök és néhány öregdiák is részt vett a kollégiumi nevelőkön és a diákokon kívül az eseményen. A tizenegyedikes évfolyam ballagtatta a felsőbb éveseket és Uhrin Mária tanárnőt, akinek ez volt az utolsó itt töltött éve a kollégium vezetőjeként.
„Több hetes előkészület, rengeteg stressz és izgalom”- jellemezték az ünnepély megrendezéséért felelős tanulók a szervezés folyamatát. De megérte a sok munka, hiszen egy remek, megható eseménynek lehettünk résztvevői. A sportpályán köszöntőbeszéddel kezdődött, majd lufi felengedéssel és virágátadással folytatódott az este. Miután a ballagók körbevonultak a kollégium feldíszített termein s folyosóin, az étkezőben egy nosztalgikus műsor következett a forgatókönyv szerint, ami a kollégiumi életet mutatta be. Ezután régi pillanatképeket elevenítettek fel, majd minden ballagótól személy szerint egyenként búcsúztak el az alsóbb évfolyam tanulói. Ez követte a már fent említett díjátadás, s az estét nagyszerű vacsorával zártuk.
Búcsúzóul a magam és társaim nevében sikeres érettségit és boldog jövőt kívánok minden elballagott diáktársamnak!
Juhász Evelin, 9.C
Élet a kollégiumban
Kollégistának lenni nehéz és szórakoztató is egyben. Én ugyan csak fél éve vagyok tagja ennek a közösségnek, de már vannak olyan fontos tapasztalataim, amelyekre a kollégiumi élet tanított meg. Rengeteg élményt gyűjtöttem olyan emberekkel közösen, akikkel nem gondoltam volna, hogy valaha is beszélgetésbe elegyedem.
Miután itt száznál többen élünk együtt, a legfontosabb dolog az, hogy meg kell tanulnunk alkalmazkodni egymáshoz, bár ez nem mindig sikerült teljes mértékben. Ezenkívül rákényszerülünk arra is, hogy komolyabb irányt vegyünk az önállóság felé. Be kell osztanunk az időnket, ami valljuk meg, elég nehéz a megszabott időhatárok között történő étkezések, szilenciumok és kimenők miatt. Emellett a pénzzel is óvatosabban kell bánnunk. Rendszert vezetünk be, ki mikor takarít a szobában, ahol általában négyen lakunk együtt. Talán itt nyilvánul meg a leginkább, ki mennyire hajlandó elfogadni a társai szokásait, tulajdonságait. Mindezzel együtt persze jól szoktunk mulatni, rengeteg vicces pillanatot élünk meg a haverokkal, barátokkal, legyen szó az esti tusolásról, a késői beszélgetésekről, vagy egy szimpla közös étkezésről, mindig találunk valami elfoglaltságot, ahol jól tudjuk magunkat érezni. Ezek mellett, hogy kollégiumi közösségünk jobban összekovácsolódjék, különböző programok színesítik a mindennapjainkat.
Karácsonyi vacsora a kollégiumban
2017. december 18-án kollégiumunk 12. évfolyamos tanulói jóvoltából került megrendezésre a karácsonyi vacsora. Segítőjük Pál Edit, helyettesítő nevelő volt, akinek ezúton is köszönjük a közreműködését.
A rendezvény keretében megtekinthettünk egy karácsonyi műsort, majd Réth Katalin iskolalelkész ünnepi igehirdetését hallgattuk meg, melyet iskolánk igazgatójának, Köveskúti Péternek az ünnepet köszöntő beszéde követett. Az iskolától az idén is kaptunk ajándékot, egy új mikrohullámú sütőt, melyet a kollégium minden lakója nevében ezúton is megköszönök. Ezután hirdették ki a karácsonyi szobaszépség- verseny végeredményét.
Az I. helyezettet, a 108-as szobát a „legmegdöbbentőbb”, a II. helyezettet, a 217-es szobát a „legszínesebb”, a III. helyezettet, a 204-es szobát pedig a „legotthonosabb” jelzővel illették.
Ezt követte a vacsora, melyet maguk a 12.-es tanulók tálaltak fel. Tőlük egy 22 óráig tartó kimenőt kaptunk ajándékba, melyet a tanév végéig egyszer használhatunk fel.
Nekem ez volt az első ilyen ünnepségem itt a kollégiumban. Érdekes volt látni a sok ünnepi öltözetű ismerőst. A nevelők is hasonlóképpen, elegáns ruhában vettek részt az eseményen. Kellemes este volt, olyan, mintha egy nagy család gyűlt volna össze, beszélgettünk, ettünk-ittunk, nevettünk. A végzősök igazi hangulatot teremtettek az ünnepi zenékkel, aktuális asztaldíszekkel és a hatalmas, díszes fával, s az adventi koszorún meggyulladt az utolsó, lila gyertya is.
Juhász Evelin 9.C
