A magyar kultúra ünnepi rendezvénysorozata keretében 2015. január 23-án a Békéstáji Művészeti Társaság két új tagja – Krajcsó László fotóművész és Simon Debóra Eszter festőművész – mutatkozott be a Csabagyöngye Kulturális Központ Békéstáji Galériájában. A kiállítást Fazekas Attila festőművész nyitotta meg.

„Mindkét alkotó esetében érintett iskolánk, hiszen Krajcsó László művésztanárként dolgozik nálunk, Simon Debóra pedig festő szakos növendékünk volt, akit most már kiállító fiatal művészként üdvözölhetünk újra.
…Laci utazó, ténylegesen, de átvitt értelemben is. Nyilván bizonyos mértékben maga a fotógráfus szakma is megköveteli ezt a mobilis hozzáállást, de ő alkotói habitusában is ilyen: átlép műfaji határokon, eszközt és alkotói programot cserél és talál ki magának, kísérletezik.
Mindezek alapja és hozadéka egy nagyon alapos és sokrétű szakmai felkészültség, de mint tudjuk, Laci utazó. Így nem lepődünk meg, hogy most kiállított sorozata hátterében egy új- s tervei szerint több évre is szóló- alkotói program áll. Lemondva az előre tervezettségről, a fotó készültekor és készülés utáni manipulációjáról, hagyja magát, hogy a külvilág valamilyen jelenete fényképezésre késztesse. Szabadjára engedett automatizmussal készített felvételek sorozatát láthatjuk most tőle…
… Babák, kutyák, majmok, – ahogy ő maga fogalmazta - lények, amelyekre Debóra elemző figyelme fókuszál. Motívumai könnyen kézre keríthetőek, elérhetőek, személyesek és inspirálóak. Merthogy a lényeg majd ezután következik. Az elemző figyelem tárgyára talált, a motívum más és más felhanggal bíró variációkkal gazdagodik. Ezen a ponton pedig már nem csak a finom realizmussal, alázatos figyelemmel szimbólummá festett távol-keleti tusrajzok jutnak az ember eszébe, hanem a németalföldi lavírozott rajzok erőteljes és nagyvonalú realizmusa, párosulva rokokós kifinomultsággal. Sőt továbbmegyek: mintha egy szelíd és következetes magánmitológia is kezdene körvonalazódni.  Munkái ugyanis - megítélésem szerint- egyszerre elemzések és önelemzések is.  Képei ugyanúgy szólnak a tárgyuknak, mint a tárgyukon túli tartalmaknak. Elemző realizmus íródik tovább… Elhagyott hátterek válnak fiktív képtérré, ahol meditatív történések zajlanak mikor finom humorral, mikor bensőséges játékossággal máskor pedig drámai felhangokkal terhesen…”