Azok, akiknek az alkotás örömet okoz, bizonyára átérzik, hogy valami új készítéséhez soha sincs elég hamar, vagy késő. Mint művészeti iskolába járó diákok, legfőképpen nappal tevékenykedünk, de miért is ne alkothatnánk éjjel? Az ihlet nem csak fényes nappal találhat meg bennünket. 

Két évvel ezelőtt született meg az ötlet, miszerint estétől reggelig készítsünk valamit, és elég nagy sikert is aratott a diákság körében, számos ok miatt. Családias környezetben ismerhettünk meg más évfolyamba járókat, adhattuk tovább nyíltan a gondolatokat, miközben a jó hangulat mellett illusztráltunk emberi érzésekkel kapcsolatos fogalmakat. Az idei éjszaka sem vallott kudarcot: szabad kezet kaptunk az anyaghasználat terén, méghozzá rengeteg alapanyaggal ellátva. Nem voltak korlátok, nemcsak a síkban lehetett gondolkodni, hanem térbeli munkák is készültek. Egy kis szünet gyanánt pedig lekváros és zsíros kenyér mellett osztottuk meg egymással gondolatainkat. Ezáltal megismerhettünk más nézőpontokat, ötletet meríthettünk, vagy éppen elleshettünk egy-egy trükköt, taktikát. Teljesen magunk között voltunk, egymástól tanultunk. A hajnali holtponton átlendülve reggelre el is készültek a színesebbnél színesebb művek, közösen pedig egy rangsort állítottunk a született munkákból. A döntés nagyon nehéz volt, egyik munka szebb volt, mint a másik. Végül az első három helyezett átvette a díját, ami egy művészellátóban felhasználható vásárlási utalvány volt.

A  ,,verseny” végeredményétől függetlenül bátran állíthatom, hogy minden résztvevő büszke lehet magára, hisz nem könnyű ilyen szokatlan időpontban, egy fárasztó iskolai nap után még itt is helyt állni. Ez az alkalom tökéletesen megmutatta, hogy az alkotás feltölt és összehoz, főleg, ha jó társaságban töltjük az időt.

Nagy Noémi   11. C