Köszönöm a kiállítás megnyitásának lehetőségét!  Néha meg kell állni, és mindazt, amit az ember végigcsinál, értékelnie kell! A tanév vége közeledik, ilyenkor mindig összegez az ember, rendezi az eltelt időt, most éppen egy kiállítás keretében. Ha végignézik az itt kiállított munkákat, láthatnak valamit abból, amit a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakközépiskolájában együtt alkot tanár és diák, diák és tanár, diák és diák, tanár és tanár, mi együtt, akik ott vagyunk a villában, a művészeti suliban, akik együtt játszunk és dolgozunk!

Ennek a munkának ebben a tanévben is születtek olyan eredményei, amit örömmel osztok meg Önökkel!

2016 tavaszán rendezték a XXV. Országos Rajzversenyt, ahol művészeti szakközépiskolások mérték össze rajztudásukat. György Adorján 13.-os diákunk megnyerte ezt a rangos versenyt, korosztályában első helyezést ért el! Molnár Ákos 12-es diákunk pedig különdíjban részesült! Felkészítő tanáraik Prisztavok Tibor, és Megyeri-Horváth Gábor

Az Evangélikus Egyház által kiírt "Reformáció és nemzet" témájú plakátpályázaton első helyezést ért el Csonki Krisztina, második helyezést ért el Tóth Izabella és harmadik helyezést szerzett Labádi Adél. Mindhárman iskolánk 12.-es grafikus tanulói. Felkészítő tanáruk Flóra Virág

Mind a diákoknak, mind tanáraiknak gratulálunk az eredményekhez és köszönjük a munkájukat!

NÉZZ, LÁSS, KÉRDEZZ

Gyere közelebb! Vajon ahhoz, hogy lássunk, néznünk kell? És ahhoz, hogy kérdezzünk látnunk szükséges? IGEN! Határozottan igen! De mit jelent nézni, vagy látni valamit?

Csodálatos érzékszervünk a szemük! De hogy működik?

Az optikai folyamat, amelyet fizikusok már leírtak, közismert. A környezet tárgyai fényt bocsátanak ki, vagy vernek vissza. A szemlencse a tárgyak képét a retinára vetíti, ez pedig az információt továbbítja az agyba. Születésünk óta, folyamatosan tanuljuk a látást! Ezért nem mindegy minek tesszük ki a szemünk, mit engedünk át az agyunkon! Mindig szelektív a látásunk! Van amire fókuszálunk, van amire kevésbé figyelünk, de mindaz, amit megtanultunk, azt hordozza a látásunk!

„A látás távolról sem az érzékszervi érzetek gépies felvétele, hanem a valóság igazán alkotó megragadása, tele fantáziával, találékonysággal, értelemmel és szépséggel.”( R.Arnheim)

Biztos vagyok abban, hogy azok a diákok, akik most itt vannak, először a saját munkáikat nézték meg, és mutatták meg szüleiknek, barátaiknak, ismerőseiknek, hisz ez így természetes! Csak azután szenteltek figyelmet a többi kiállított munkának, és talán a megnyitó után adnak időt arra, hogy kicsit új szemmel újra végignézzék részletesen, elemzőn az összes alkotást! Akkor döbben rá az ember a látás csodájára, amikor ugyannak a látványnak többféle leképezését megfigyelheti! A rajzi feladatoknál például, egy látvány hű visszaadása is annyi féle, ahány ember létezik, ahányan vállalkoznak a lerajzolására, leképezésére! Így a rajzban benne van maga az ember, az alkotó, de nyoma van az adott időnek, fényeknek, hangulatnak! Egy szülő gyermeke munkájában látja mindazt, amit ismer róla! Úgy közelíti meg alkotását, hogy mindazt keresi benne, amit az évek során együtt átéltek, megtudhattak egymásról! Másképp nézi, kíváncsi rá, mert fel is akarja fedezni benne őt! Ha elég nyitott, talán új dolgokkal is bővítheti ismereteit! Csodálatos lehetőség! A diák pedig újra értékelheti saját magát, az elvégzett munkát, mert amíg alkot, nem látja tejes egészében művét! Itt arra is lehetősége van, hogy összehasonlítsa másokéval a sajátját, kívülállók véleményének szűrőjén is megvizsgálja, amit létrehozott! Azt hiszem erre a látásra is szükség van!

Egy szülő, tanárkolléga, barát, ismerős látja-e a kiállított képek mögötti munkával eltöltött időt? Azt a folyamatot, amit ebben az évben végigjártak a diákjaink? Láthatóak-e a küzdések, a sikerek? Hasznos-e ez a tudás?

Tudom, hogy az a diák, aki egyszer úgy rajzolt, hogy elemző figyelemmel megértette a formák kapcsolódását, időt szánt mindez leképezésére, és koncentrált munkával képes volt mindezt papírra vetni, az másképp fog viszonyulni egy másik ember által létrehozott műalkotáshoz, mert tudni fogja, neki milyen munkával járt hasonlót alkotnia! Tudom, hogy az a festőszakos, aki egyszer saját maga hozott létre képkeretet és feszített rá vásznat, becsülni fogja ezt az eszközt, mert tudja, mivel járt hasonlót csinálnia! Tudom, hogy az a grafikus, aki szerkesztett oldalpárt újságba, könyvbe, elemző emberként fogja nézni az újságokat, könyveket, kíváncsivá válik erre, hiszen tudja a tipográfiai buktatókat, a kép és szöveg finom arányának használatát! Tudom, hogy az a textilszakos, aki síkból térbe emel egy tárgyat, használati eszközt készít belőle, becsülni fogja a tárgyakat, mert látta mennyi munkával jár létrehozásuk! Tudom, hogy az a divat- és stílustervező szakos diák, aki különböző kultúrákat ismert meg, és saját ékszert alkotott, másképp néz már egy nyakláncra, fülbevalóra, mert tudja mit jelent megalkotni és hordani azt! Tudom, hogy egy dekoratőr szakos értékelni fogja az elemző tárgyrajzot, ami megelőzi egy egy tárgy létrehozását, mert tudja, hogy mennyi munkával jár egy használható szakrajz elkészítése! Hát használható-e mindaz a tudás, amiről mesélnek a kiállítás alkotásai?

Engedjék meg, hogy Dr. Gyarmathy Éva írásából idézzek, ami a közelmúltban született a szakoktatásról:

„Már a közeljövőben sem szakmák lesznek, hanem eladható tudások, és ezek a tudások folyton változóak lesznek.  …

Miért kell irodalmat és nyelvtant tanulni? Azért, mert az emberi lélek és elme a nyelven keresztül erősödik, és a társas működésünk alapja a kommunikáció, a nyelv használata. Miért kell természettudományokat tanulni? Azért, mert ezeken alapul bármely szaktudás. Miért kell matematikát tanulni? Azért, mert a matematikai gondolkodás az ember szellemi működésének alapja, a mintázatok átlátása, az összefüggések felfogása. Miért kellenek művészeti tárgyak? Azért, mert a művészet az idegrendszeri harmónia, a szellemi megküzdés és a tanulás agyi hátterét biztosítja. Az talán már nem is kérdés, miért kell informatikát és idegen nyelveket tanulni. Ha mégis, akkor bármely huszonéves fiatal elmagyarázza, aki menő munkát szerzett magának.”

Most valahol tartunk ezen a tanulási úton, és tudom, hasznos amit csinálunk, mert az alkotó munka olyan folyamat, ahol minden érzékszervünkre szükségünk van, és összehangoltan kell működnie mindnek!  Az ember egész. Mindezekre szüksége van, ha élni akar! Ha pedig igazán átélte az alkotást, magától értetődően használja a magyar, a matematika, a történelem, az informatika, az idegen nyelv, a természettudományos ismereteit! Ha szükséges bővíti tudását, hogy létrehozza mindazt, ami benne megszületik!

 „…a látás magasrendű formája, amely a nagy műalkotások létrehozásához vezet, a szem alacsonyabb rendű, közönségesebb, hétköznapi tevékenységből nő ki. S ahogyan az információgyűjtés prózai munkája „művészi” mivel magába foglalja formák és jelentések teremtését és felismerését, a művészi észlelés folyamata egyszersmind az élet eszköze is, kifinomult eljárás arra, hogy megértsük: kik és mik vagyunk.” (Arnheim)

Kívánom, hogy tudjunk így nézni, látni, kérdezni, és mindeközben ismerjük meg egymást és magunk! Beszélgessenek, hogy minél többet lássanak abból a világból, amit most elhoztunk!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

                                                                                                                                             Vadászné Ablonczy Emőke

Békéscsaba, 2016.05.18