Mester és tanítvány. Maga a cím, az érzés, amit ez a mondat jelent nekem, már sok gondolatot elindított bennem. Jézus és tanítványainak kapcsolatát, emberi és Isteni voltát, a küldetését, ahogy itt járt közöttünk, és tanított! Emberré lett és kiválasztott maga mellé embereket, akik közvetlen közelről élték át Vele a mindennapokat. Az ő útjuk rávilágít a mi emberi voltunkra, gyarlóságainkra, a lényegesre és lényegtelenre. Mindeközben a reneszánsz mesterek is beférkőzték magukat az agyamba, az ő tanításuk, és tanítványaik, akik lesték minden mozdulataikat, másolták alázattal, amit mesterük tanított, ahogy összeszedték a tudást! Kirajzolódott bennem az EGYÜTT. Úgy alkotta meg Isten az embert, hogy társas lény legyen. Egyedül kevesebbet tudjon csinálni, mint valakivel összefogva. Azt is mellé adta, hogy akkor érezzük magunkat mi emberek jól, ha valakivel, vagy valakikkel együtt vagyunk.

Mohácsiné Szeverényi Ágnes, a VOKE intézményvezetője szabad kezet adott kit válasszak a rengeteg tanítványom közül, akivel a „Mester és tanítvány” kiállítás sorozatot elindítom. Rögtön Domokos Barbarát választottam. Vele jó és könnyű volt együtt gondolkodnom, hiszen szorgalmas és szelíd, alázatos és határozott, mindig értette amit mondok. „Minden tanár álma” tanítványom volt. Hálás voltam érte, hogy taníthattam, és ismerhetem!

A kiállításra ugyanúgy mondott igent, mint én. Készült rá. Sokat beszélgettünk, terveztünk, és most mindenki szeme elé tártuk, ami mindebből létrejött. Csodák csodája, ahogy haladtunk előre, úgy kaptunk mellénk álló embereket! Harangozó Imrét, aki rengeteg elfoglaltsága mellett szakított ránk időt, Domokos Izabellát és Vadász Gellértet, akik mindenki örömére zenéltek nekünk, ők sem mondtak nemet! Reha-Korcsog Erzsébetet, aki a szórólapokat, meghívót, ismertető plakátot készítette nekünk, mert úgy dolgozott gyorsan és jól, hogy minden ment simán! Völgyesi Attiláné Évát, aki megteremtette a lehetőséget, hogy elkészülhessünk a kiállítással, Zoli bácsit, aki segített nekünk, hogy a munkák végleges helyükre kerülhessenek, és sorolhatnám! Az egyik VOKE dolgozó, miközben csináltuk a kiállítást megjegyezte, „mennyire összeszokottan dolgozunk”…pedig mióta Barbi elballagott, 2009 óta nem csináltunk közösen semmit, néha beszélgettünk…van, ami nem változik az idővel! Még ilyen kis mondat kincseket is kaptunk!
Egy megnyitónak akkor van értelme, ha eljönnek emberek, és kíváncsiak a kiállított munkákra! Sokan eljöttek a miénkre is, csak néztem, mennyi ember szánt erre időt, figyelt ránk! Köszönöm! Mindenki hozzá tett valamit! Együtt, ez a kulcs. Boldog vagyok ezért az emberi lehetőségért, hálás vagyok ezért az Isteni adományért!

2016. jan.28.                                Vadászné Ablonczy Emőke

Részletek az alábbi linken:

http://www.behir.hu/2016/01/22/mester-es-tanitvanya

https://www.facebook.com/harangozo.imre/posts/10203944674496581