Naptár
Debrecenbe kéne menni…
Iskolánk 51 diákja két pedagógus kíséretében 2018. május 14-én irodalmi kiránduláson járt Debrecenben.
Bepillantottak a Debreceni Református Kollégium múltjába. Jártak azokon a falépcsőkön, amelyeket Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre és Móricz Zsigmond is koptatott. Leülhettek arra a helyre a kollégium oratóriumában, ahol 1849-ben Kossuth Lajos ült. Beszippanthatták a patinás könyvtár felejthetetlen illatát, megcsodálhatták a kiállított könyvritkaságokat, valamint láthatták Kölcsey Ferenc halotti leplét. A múzeumi látogatás után a Debreceni Református Nagytemplom tornyából gyönyörködhettek a kálvinista Róma panorámájában.
A résztvevőknek ezután a Debreceni Református Kollégium nem csupán egy megtanulandó adat lesz az irodalom leckék között.
MZE
Szerenád
Nagyon szép hagyománya iskolánknak, hogy a végzős diákok elköszönnek az őket tanító tanároktól. A szerenád mindkét fél számára izgalmas esemény. A tanároknak azért, mert kíváncsian várják, vajon milyen dalokkal készültek a tanítványok, a diákoknak azért, mert kérdéses, hogy el tudják-e énekelni azokat. 2018. május 3-án, csütörtök este végzőseink kitettek magukért. Az egész évfolyam együtt énekelte a korábban közösen megtanult énekeket. Igen színvonalas repertoárt adtak elő, amit ezúton is megköszönünk, nagyon ügyesek voltak! Válaszul szendviccsel, aprósüteménnyel vendégeltük meg őket, majd kötetlen beszélgetésbe, vidám nótázásba csapott át az este.
PKI
Ballagás
Kedves Búcsúzó Diákok!
Nagy megtiszteltetés, hogy én mondhatok beszédet életetek talán legfontosabb eseményén, ez a nap ugyanis a továbblépés, a felnőtté válásotok napja. Már biztosan vártátok a szabadságot és a számtalan lehetőséget, amit a felnőttkor nyit meg előttetek, de természetesen legalább annyira féltetek is a vele járó felelősségtől és bizonytalanságtól.
És persze a búcsútól, hiszen ma számotokra egy nagyon hosszú korszak zárult le: véget ért az ifjúkor. Kölcsey Ferenc azt mondta, hogy az ifjúság életünk legszebb időszaka, és az ekkor kötött barátságok láncai soha nem szakadnak el, mert ekkor még nem a világban keresünk barátokat, hanem a barátainkban leljük fel az egész világot. És ennek számotokra a mai nappal vége: lassan elbúcsúztok egymástól, tanáraitoktól, tőlünk, diáktársaitoktól, mindenkitől, akivel együtt tanultatok és dolgoztatok 4, 8, akár 12 éven keresztül, és az iskolaépülettől, amely az emlékeket összeköti.
Mától egy új fejezet kezdődik: mától felelősek vagytok minden tettetekért, minden döntésetekért, és számadással tartoztok minden embernek, aki veletek él. Mától kezdve a dolgotok az, hogy nyitott szemmel járjatok, és felkészültek legyetek. Hogy mire? Még nem tudhatjátok. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjetek élni, hogy vállaljátok a felelősséget, hogy éljetek a lehetőségekkel. Mert bármennyi lehetőség táruljon is elétek, a legtöbbjük elszalad, ha nem ragadjátok meg őket időben, és ha nem vagytok elég kitartóak, hogy megvalósítsátok őket.
