Kedves Búcsúzó Diákok!

Nagy megtiszteltetés, hogy én mondhatok beszédet életetek talán legfontosabb eseményén, ez a nap ugyanis a továbblépés, a felnőtté válásotok napja. Már biztosan vártátok a szabadságot és a számtalan lehetőséget, amit a felnőttkor nyit meg előttetek, de természetesen legalább annyira féltetek is a vele járó felelősségtől és bizonytalanságtól.

És persze a búcsútól, hiszen ma számotokra egy nagyon hosszú korszak zárult le: véget ért az ifjúkor. Kölcsey Ferenc azt mondta, hogy az ifjúság életünk legszebb időszaka, és az ekkor kötött barátságok láncai soha nem szakadnak el, mert ekkor még nem a világban keresünk barátokat, hanem a barátainkban leljük fel az egész világot. És ennek számotokra a mai nappal vége: lassan elbúcsúztok egymástól, tanáraitoktól, tőlünk, diáktársaitoktól, mindenkitől, akivel együtt tanultatok és dolgoztatok 4, 8, akár 12 éven keresztül, és az iskolaépülettől, amely az emlékeket összeköti.

Mától egy új fejezet kezdődik: mától felelősek vagytok minden tettetekért, minden döntésetekért, és számadással tartoztok minden embernek, aki veletek él. Mától kezdve a dolgotok az, hogy nyitott szemmel járjatok,  és felkészültek legyetek. Hogy mire? Még nem tudhatjátok. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjetek élni, hogy vállaljátok a felelősséget, hogy éljetek a lehetőségekkel. Mert bármennyi lehetőség táruljon is elétek, a legtöbbjük elszalad, ha nem ragadjátok meg őket időben, és ha nem vagytok elég kitartóak, hogy megvalósítsátok őket.

Szóval fontoljátok meg alaposan, hogy mibe kezdtek bele, válasszátok meg jól az eszközeiteket, dolgozzatok fáradhatatlanul, tegyetek meg mindent, amit erőtök és körülményeitek engednek, és akkor nem vádolhatjátok magatokat semmiért, még akkor sem, ha kudarcot vallotok. Mert vár rátok kudarc, és vár rátok csalódás is, ezt sajnos be kell látnotok, de ezekből is meg kell tanulnotok erőt meríteni, hogy akár a padlóról is fel tudjatok állni.

Mert ha egy napon mindezekre képesek lesztek, akkor mondhatjátok el tényleg, hogy felnőttetek.

Éljetek úgy a jelenben, hogy majd megbánás nélkül gondolhassatok vissza a múltra. Tanuljatok, fejlesszétek magatokat, amíg csak éltek, hassatok, alkossatok, gyarapítsatok, és soha ne álljatok meg.

Ehhez a munkához kívánok nektek erőt és kitartást, a magánéletben pedig sok sikert és sok boldogságot. Most pedig Radnóti Miklós soraival búcsúzom:

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,

ez volt a múlt, emez a vad jelen.

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen”

                                                                                                   Nika Miklós 11. D