Törölköző, útravalók, telefontöltő… Csak a szokásos előző napi bepakolás. Odakint már szürkül az ég, lassan aludnom kéne, hogy ne jelentsen nehézséget a fél 5-ös vekkercsörgés sikeres elfojtása. Még egy ruháért átszaladok a másik szobába, amit óvatos mozdulattal helyezek a bőröndbe, nehogy akár egy kicsit is meggyűrődjön. Lassan húzom be az utazótáskám cipzárját, élvezem, ahogy zörög. Közben gondolatok ezrei árasztják el a fejemet: kora reggel útrakelek iskolatársaimmal együtt, hogy az általam vélt legszebb helyen, Erdélyben legyek - ismét. Nem először fogok ott járni, így sok kedves emlék az eszembe jut. Alig várom, hogy újra lássam. Ezért alszom el hamar.

Majdnem, hogy könnyedén felkeltem, bár egy kicsit táncolt körülöttem a világ. Miután a starthelyre értem, csomagelhelyezés és rövid székfoglaló után kigördült a busz a főépület elől. Még mindig sötét volt, reggeli 6 óra, így Méhkerékig többen próbáltunk visszaevezni az álmok tengerére. A határon való 1 óra várakozás után újult erővel és a napfelkelte kíséretével továbbállhattunk. Első napunk tehát az utazással telt. A közel 10 órás utat soha nem állítanám be unalmasnak, az egész társaság együtt gondoskodott a jó hangulatról, tanár, diák egyaránt. A kötelező pihenőinket igazán szép helyeken tartottuk meg, így például Királyhágón. Tudni kell, hogy ez a hely nagyjából a Partium és Erdély határán helyezkedik el. Gyönyörű panoráma tárult elénk a teraszról. A rövid szusszanás után folytattuk utunkat Segesvár felé. A táj egyre szebb és szebb lett, végig az ablakon túli világot fixírozta az ember. Az alföld dombokká lett, azok pedig hegyekké váltak, bár még nem sziklás óriásokká. A fák őszi színekbe öltöztették a hegyoldalt, a levegő enyhén csípte arcunkat. Hosszú piktúrát lehetne adni a kies vidékről, ám a többit mindenki képzeletére bízom. A szállásunkra délután fél 5-kor érkeztünk meg, a csapat egyik fele a Kollégiumban, másik fele a Segesvári Kolpingházban szállt meg. A szobák elfoglalása után 5 órakor a Rákóczi-szövetségesek egy emlékelőadást tartottak a hősökről, valamint 2 önkéntes lány igazán meghatóan beszámolt arról, amikor iskolánk szokásához híven segíteni szoktak a rászoruló gyermekeken. A végén mind felmentünk a színpadra, és elénekeltünk 3 zarándokéneket, a székely és magyar himnuszt. Szerintem jól sikerült, szemmel láthatóan a közönségünknek is tetszett. Meleg és finom vacsora várt bennünket, amit követően sétáltunk egyet a várban, majd nyugovóra tértünk.

2018. október 1-jén volt alkalmunk részt venni egy rendhagyó irodalomórán, amit a 30Y énekese és gitárosa, Beck Zoli tartott nekünk a fősuliban a Garabonciás Napok keretein belül. Zoliról azt kell tudni, hogy a zenélés mellett diplomás magyartanár, így nemcsak a „levegőbe beszélt” előadásában, melynek címe „Az értelmezés lehetőségei az irodalomban” volt. Zoli először hétköznapi példákkal próbálta megértetni velünk, hogy mit is jelent ez. Hogy egy szöveg mást jelent annak, aki írja, és mást annak, aki olvassa. 

Amíg Beck Zoli beszélt, pisszenést se lehetett hallani a teremben, mindenki csendben figyelt. De poénjaival könnyeddé tudta tenni az óra hangulatát. Ezt követően csoportban dolgoztunk. Minden csoport kapott egy színt, egy tárgyat, egy hangulatot és egy ízt, melyekből közösen alkottunk és értelmeztünk egy szöveget. Születtek vicces, humoros történetek, de voltak olyanok is, amelyek egészen mély tartalommal rendelkeztek.

Az óra minden percét élveztem, a feladat szerintem rettentő ötletes volt. Beck Zoli humora is lenyűgözött, külön tetszett, hogy tudta, hogyan kell tizenévesekhez beszélnie. Örülök, hogy láthattam az énekesnek egy olyan oldalát, amit nem mindenki ismer, mégpedig, hogy milyen lehet tanárként. Mindenkinek ajánlom a rendhagyó irodalomóráit, és ha jövőre lesz még lehetőség, bíztatlak benneteket, hogy vegyetek részt rajta!

Hódos Andrea 9. D