„’Reformáció Top Secret’, avagy amit még az iskolában sem tanítanak!” címmel tartott november 21-én iskolánkban előadást a pedagógusok számára Bódi Emese egyetemi tanár, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyháztörténeti tanszékének munkatársa.

Mivel már mögöttünk van az 500. évforduló, és az 501. felé közelítünk, a tanárnő nem az ismert eseményekre koncentrált előadásában, hanem az érdekességek kiemelésével, anekdoták megelevenítésével hozta a hallgatóság számára közelebb a reformáció korát és nagy alakjait. Jobban megismerhettük személyiségüket, családi hátterüket, életkörülményeiket, így azt gondolom, hogy átfogóbb, teljesebb képet kaptunk arról az időszakról, és most már árnyaltabban tekintünk vissza mind a korra, mind a személyekre egyaránt, köszönhetően a jó hangulatú, kötetlen előadásnak.

Réth Katalin

Az ünnepek közeledtével sokakban feléled a segítő szándék. De vannak, akik csak kényszerből segítenek, és nem figyelnek a mögöttes tartalomra. Ám ez a BEG-es diákokra nem igaz, mivel mindegyikük tiszta szívvel segít. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a nemrégiben tett árvaházi látogatásunk Nagyszalontán. 

De hogy is történt?... A suli minden évben összefog, és együttes erővel segít az árvaházon egy bizonyos pénzösszeggel, valamint az osztályok által összegyűjtött cipős dobozokkal, amikbe olyan dolgokat helyezünk, amire nekünk már nincs szükségük, de másoknak még örömet szerezhet. Emellett édességekkel, meglepetés ajándékokkal béleljük ki a dobozokat. Az idei gyűjtés és adakozás nagyon jól sikerült, hiszen voltak olyan diákok, akik erejüket és idejüket nem kímélve több mint 600 mézeskalácsot sütöttek, árultak, és a befolyt összeget az árvaháznak adományozták. Úgy gondolom, hogy az idei akciónk kivételesen sikeres volt, ezt  mi sem bizonyítja jobban, mint az árvák hálás mosolya, és a szeretetteljes hangulat, ami fogadott minket. 

Az önkénteseinkkel kézműves foglalkozást is szerveztünk a gyerekeknek, ami hatalmas sikert aratott. Jó volt látni, hogy milyen kreatívan és ügyesen készítik el az ajándékdobozkákat, rénszarvasokat és fenyőfákat, és utána hogyan ajándékozzák meg társaikat, az árvaház dolgozóit, nevelőiket.

Összességében úgy érzem, hogy jónak lenni jó, és tudom, hogy segíteni kell ezeknek a gyerekeknek, mert mindegyikük egy-egy kincs, amit valaki eldobott.

NE hagyjuk őket cserben jövőre sem.

 Kása Dániel 10. A