Amikor gyalogtúrát tervezünk a hegyek közé, előtte mindig izgatottan figyeljük az időjárási előrejelzéseket, vajon milyen idő is várható a tervezett napon. Persze ha épp szép napos időt jósolnak a meteorológusok, akkor is fel kell készülnünk akár az ellenkezőjére is, hiszen teljes biztonsággal ritkán állítható, hogy valóban teljesül az előrejelzés. Mi is pont így jártunk a legutóbbi, február végi „télbúcsúztató” túránkon. A hét közepén még szép napsütésesnek beharangozott időjárás helyett egészen más körülmények fogadtak bennünket.

 Több mint háromórai buszozás után érkeztünk meg Egerbe, ahol szitáló eső fogadott bennünket, a megmászni kívánt hegyek pedig felhőbe burkolóztak. Először sétáltunk egy kicsit a várban, megnéztük Gárdonyi Gézának, az Egri csillagok írójának sírját, a várfalak tetejéről pedig körbetekinthettünk szinte az egész városon. Ezután vágtunk neki a túránknak, mely először a város szélén magasodó Nagy-Eged hegy megmászását jelentette. A legnagyobb gondot nem a szemerkélő eső jelentette, valamint hogy a felhőtakaró miatt nem is láttuk a célpontunkat, hanem a felázott talaj, amelyet az utóbbi napok esőzése okozott. Néha valóságos sártengeren kellett felfelé haladnunk, cipőink talpára pedig néha olyan tetemes súly tapadt rá, hogy úgy éreztük, mintha ólomlábakon járnánk. Ráadásul az egyik kislány cipőtalpa is felmondta a szolgálatot, úgyhogy gyors „elsősegélyben” kellett részesíteni. De minden nehézség ellenére a csapat nagyon ügyesen feljutott a csúcsra, ahonnan sajnos a felhő miatt semmilyen kilátás nem nyílt, pedig tiszta időben innen lenyűgöző panorámában lehet gyönyörködni. Ráadásul találkozhattunk az értelmetlen rombolás nyomaival is: vandál kezek annyira tönkretették a hegy tetején magasodó kilátót, hogy nem lehetett rá felmenni. Csak reménykedünk benne, hogy minél hamarabb eljön az az idő, amikor az erdőkbe kirándulók gyönyörködni mennek oda, nem pedig tönkretenni azt!

Innen a zárt erdőrészeken már sokkal jobb terepen haladhattunk, és mire a gyönyörű tisztáson fekvő Várkúti turistaházhoz értünk, még az eső is elállt. Itt annak ellenére, hogy szinte nyakig sárosak voltunk, vendégszeretettel fogadtak bennünket, és a kellemesen meleg helyiség, valamint a jó forró tea hatására mindenki teljesen újjáéledt. Ettől kezdve már vidáman győztük le az utolsó emelkedőket, a hegy túloldalán pedig - mintegy ajándékként - a szétszakadozó felhőzet mögül előbukkanó Bükk-fennsík csodálatos látványában gyönyörködhettünk. Innen már végig lefelé ereszkedtünk Felsőtárkányig, egyetlen nehézséget a végén újra megjelenő sár jelentette, de jókedvünket ez sem tudta elrontani.

 Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezen a túrán a gyerekek a természetjárásnak a kevésbé szép, inkább embert próbáló oldalával ismerkedhettek meg. De bebizonyosodott újfent az is, hogy kellő kitartással minden nehézséget le tudtunk győzni. Bízom benne, hogy végül mindenki szép élményekkel tért haza, bár mindannyian tudjuk: napsütéses időben egészen más lett volna. De nem baj, majd a legközelebbi tavaszi túrán!