2017. június 9-én egész napos kolbászgyúráson és múzeumlátogatáson vehettünk részt osztályommal, köszönhetően osztálytársunknak, Szaszák Szimonettnek, aki a Csabai Kolbászklub által meghirdetett fotópályázaton első helyezést ért el.
Vendégünk volt iskolánk egykori diákja, Lukoviczki Réka, a „robotlány”. Réka egy súlyos baleset következtében elveszítette a bal lábát térdtől lefelé, így műlábbal jár-kel a nagyvilágban. Tragédiája ellenére is rendkívül derűlátó, nyitott személyiség. A lábatlan blog az ő saját internetes naplója, amellyel új színt visz a blogok világába. Felvállalja a tabutémákat, olvasói betekintést nyerhetnek, milyen az élet másfél lábbal. Mindenki számára példakép lehet.
A nap további részében kolbászt és lekváros papucsot készítettünk, de nem akárhogy. Négyfős csapatokba szerveződtünk, mind a négy tagnak más-más feladata volt. A főnök irányította a beosztottat, akinek egy sállal be volt kötve a szeme, a másik két tag megfigyelte és értékelte a főnök és a beosztott munkáját, de olykor be-besegítettek a munkafolyamatokba. Az első lépés a hozzávalók kimérése, összedolgozása volt, majd a kolbásztöltő összeszerelése, és maga a töltés. Szinte zökkenőmentesen sikerült teljesítenie a feladatot minden csapatnak. A kolbászokat jóízűen elfogyasztottuk ebédre.
Délután ellátogattunk a Kolbászmúzeumba, ahol részletes képet kaptunk a disznóvágás lépéseiről, a maradék időben a húsfeldolgozó üzemet néztük meg.
Rengeteg tapasztalattal, új információval lettünk gazdagabbak a nap folyamán. Ezúton szeretném megköszönni az egész osztályom nevében a lehetőséget, a sok-sok élményt, hasznos információkat és a kellemes időtöltést!
Tar Cintia