A közösségi szolgálat olyan tevékenység a középiskolákban, amelyet a diákoknak az érettségi vizsgáig kell elvégezniük. Ötven óra alatt szükséges teljesíteni. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a munkamennyiséget nem érdemes egyszerre elvégezni, hanem a négy év alatt részletekben teljesíteni. A diákok így több tapasztalatot szereznek az őket körülvevő világból.

Mi a Békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium 9.NY/D osztályos tanulói vagyunk. Szeptember közepén kezdtük el a közösségi szolgálatot. Szabadon választhattunk azok közül a lehetőségek közül, amelyekben majd örömmel és hasznosan tevékenykedhetünk. Milyen helyszíneken lehet közösségi szolgálatot végezni? Óvoda, iskola, könyvtár, kórház, környezetvédelmi szervezetek, állatmenhely stb. Csak olyan intézményeket választhattunk, amellyel az iskolánknak szerződése van.

Mi ketten az iskolánk harmadik osztályos gyerekeinek kíséretét vállaltuk el. Minden péntek délután a kézilabda edzésre vittük őket a Kazinczy Ferenc Általános Iskolába.

Amikor először kísértük őket az edzésükre kicsit feszültek voltunk, aggódtunk, hogy tudjuk-e majd irányítani őket. Hallgatnak-e majd ránk? Tudtuk, hogy felelősök leszünk értük és a magabiztosságunkat is fokoznunk kell. Valamikor még minket tanítottak a szüleink a helyes és óvatos közlekedésre, most nekünk kellett a három közlekedési lámpánál határozottan irányítani. A ránk bízott gyerekek együttműködőek és fegyelmezettek voltak, ez megkönnyítette a dolgunkat. Amikor az edzőnek átadtuk őket tudtuk, hogy első feladatunkat sikerrel teljesítettük.

Később a szorongás is elszállt belőlünk. Útközben már felszabadultan tudtunk beszélgetni a gyerekekkel. Sok mindent megtudtunk róluk. Közlékenyek, érdeklődőek voltak. Szívesen beszéltek magukról, például mi a kedvenc tantárgyuk, mi a hobbijuk, mik szeretnének lenni, ha felnőnek.

Természetesen ők is kérdeztek rólunk. Először testvéreknek néztek minket, mert mindketten magasak és szemüvegesek vagyunk. Minket ez meglepett, de később már mosolyogtunk ezen. Esetenként nem csak kísérők voltunk, hanem teherhordók is. Segítettünk nekik az iskolatáskájuk cipelésében. Sajnáltuk őket. Nem értettük, hogy ilyen kicsi gyerekeknek miért kell ilyen sok iskolai felszerelést cipelniük naponta.

Több emlékezetes eseményben volt részünk. Problémával is szembetalálkoztunk, amit sikeresen megoldottunk.

Egy kisfiú elmondta, hogy az edzés végén a szülei nem tudnak érte jönni. Felajánlottuk, hogy megvárjuk őt és visszakísérjük az iskolába. Ő azt mondta, hogy nincs rá szüksége, egyedül is visszatalál. Tudtuk, hogy a mi felelősségünk biztonságba helyezni a gyereket, ezért megvártuk az edzés végét és visszakísértük az iskolába. Mi később értünk haza, de tiszta lelkiismerettel.

Beszélgetéseink közben megismerhettük a mai 9-10 éves gyerekek érdeklődési körét is.

A tanuláson és a sporton kívül leginkább videó játékokkal szórakoztatják magukat. Ezek számunkra már ismeretlenek, mert olyan gyorsan változtak a szórakoztató jellegű technikai játékok.

Mióta ismerjük ezeket a gyerekeket, felkeltették az érdeklődésünket a kézilabda iránt. Szeretnénk meglátogatni őket egy edzésen vagy egy mérkőzésen. Biztosan örülnének neki.

Ez a közösségi munka sok mindenre megtanított és megtanít majd minket. Tapasztalatot szerzünk az élet különböző területéről. Megtanulunk figyelni másokra, megtanulunk pontosnak lenni. Tapasztaljuk, hogy felelősséggel tartozunk mások iránt.

Már tudjuk, hogy nem unalmas, kötelező tevékenység, hanem fejlesztő, tanórán kívüli tapasztalatszerzés. Nemsokára letelik az a húsz óra, amit az iskolában töltünk le. Új önkéntes helyet kell keresnünk. Mi nyitottak vagyunk más tevékenységre is. Szeretnénk új dolgokat kipróbálni. Mindezt összegezve a közösségi szolgálat egy nagyon fejlesztő, hasznos és érdekes dolog.

                                                  Angyal Nóra és Gurbity Blanka 9Ny/D osztályos tanulók