Naptár

Október 2019
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

penziranytu logo

ecdl logo

bme-logo

FTH jelveny

Dél-olasz vulkántúra

 

A gimnáziumból tizenegyen hátizsákot ragadtunk, és Mokran János tanár úr irányításával nekivágtunk, hogy megismerkedjünk Európa működő vulkánjaival.

2019. augusztus 16-án hajnalban az iskola előtti ideiglenes buszmegállóban volt a gyülekező. Mindenki arcán még ott voltak a korán kelés nyomai, de a szemekben már ott csillogott az izgalom, a várakozás. Gyors bepakolás a buszba, s az  utolsó puszik, ölelések után maroknyi csapatunk Bonyhád felé vette az irányt, ugyanis itt csatlakozott hozzánk még 36 utas. Miután mindenki megtalálta a helyét, kezdetét vette a tizenkét napos közös kaland.

 

Az út kellemesen telt, nagyon jó sofőröket biztosítottak a számunkra. Az első éjszakánkat Firenze mellett egy kempingben töltöttük. A fiúk kipakolták a buszt, majd nekiálltunk felállítani a sátrakat. Szerencsére Olaszországban, az itthonival ellentétben, már szép volt az idő. 

Kirándulásunk harmadik napján vezetett utunk a Vezúvra. A hegy lábáig vitt minket a busz, majd a belépők megváltása után elkezdhettük túránkat a kanyargós utakon. Felérve félkörben csodálhattuk meg a krátert, illetve a lábánál fekvő településeket, a Nápolyi-öblöt. Ez a vulkán 1944 óta pihen, de még a mai napig aktív, ezt saját szemünkkel tapasztalhattuk, látván a kigőzölgéseket. Félelmetes volt azt szemlélni, hogy mennyi mindent pusztíthat el, ha egyszer majd kitör. Kis csapatunk Pompei romvárosának megnézése után mászta meg a Vezúvot, illetve tanár úr levetített egy filmet a legnagyobb pusztításról. Így egyszerűbb volt megérteni, miért is féltik a geológusok az ott és a környéken élő embereket, ugyanis mindenki nagy veszélyben van.

Két nappal később egy egész napos túra keretében felküzdöttük magunkat az Etnára. Reggel az indulás után láthattuk, hogy az egyik kráter füstöl, így bizonytalan volt a felmenetelünk a csúcsig. Az út végig a hegyen nagyon kanyargósan haladt. A busz 1800 méter magasra vitt fel minket. Az ablakból gyönyörködhettünk a megszilárdult lávafolyásokban. Mindenkit lenyűgözött a látvány. Miután nekivágtunk a hegy megmászásának, 2500 méternél volt az első hosszabb pihenőnk. Mivel a csapatunk nagyon szétesett, mindenki a saját tempójában ment, így az eleje és a vége adóvevővel tartotta a kapcsolatot. A pihenőnél feltöltöttük az energiatartalékainkat, az okosabbak még egyszer lekenték magukat naptejjel, hiszen gyönyörű, tiszta időnk volt, égetett a nap. Innen 3000 méterig mászott fel mindenki. Útközben megálltunk megcsodálni egy lávafolyást, és készítettünk egy csoportképet. Néhányan már nem vállalták azt, hogy felmennek a 3300 méter magasban lévő kráterig. Akik maradtak, egy parazita krátert csodálhattak meg, majd lefelé vették az irányt. A többiek, az edzettebbek felküzdötték magukat a hegycsúcsra, és lélegzetelállító látvánnyal gazdagodtak. Elismerésre méltó az, hogy Mokran János tanár úr 3 héten belül kétszer mászta meg az Etnát, egészen a csúcsig. Ezután a nap után garantáltan nem kellett senkit elaltatni, de voltak, akik este lementek megmártózni még egyszer a tengerben.

A harmadik vulkán, amit megmásztunk, Vulcano-szigetén található. Ide szárnyashajóval érkeztünk, és itt töltöttünk négy éjszakát. Egy délután másztuk meg a tűzhányót, a tetejéről, oldaláról csodálhattuk meg a többi szigetet és a naplementét. Akik nem másztak fel az Etna csúcsára, azokat kárpótolta ez a vulkán a kénes kigőzölgésekkel.

A szülők legnagyobb rémálma ellenére ellátogattunk Stromboli szigetére is. Ez a vulkán a mai napig aktív, és júliusban ki is tört, így nem tudtuk megmászni. Csak a szigeten lévő városkát csodálhattuk meg. Béreltünk egy hajót, amin csak mi voltunk, és éjszaka innen csodálhattuk meg a kitöréseket. Egyszerűen mesés volt látni azt, hogy hogyan köpi ki magából a lávát, és az mi módon folyik végig a hegyen. Hallani azt a morajlást, ami azt adja a tudtunkra, nem alszik a hegy. 

Mindent egybe véve felejthetetlen napok vannak a hátunk mögött. Új barátságok születtek, mindenki odafigyelt a másikra, segítettük egymást. Nagyon köszönjük Mokran János tanár úrnak, hogy feszegethettük a saját határainkat, kitapasztalhattuk, mennyire is vagyunk bátrak, ha sziklaugrásról van szó. Megláthattuk, megtapasztalhattuk, milyen kempingezni, hogyan élnek az olasz emberek nyáron, megtanultunk magunkról gondoskodni.

Magyar Zsófia