Tizedjére rendeztük meg hagyományos zsíroskenyér partynkat a Villában, amely az idén –a kerek évforduló okán-rendhagyó módon kezdődött. Köszöntöttük Koszeczné Kerepeczki Krisztinát, vagyis KRISZTIT,  a rendezvény életre hívóját és egykori szervezőjét. Elgondolásának lényege az volt, hogy a művészeti szakközépiskolában végzett, majd a művészeti egyetemekre bejutott fiataljaink egy vetítéssel egybekötött beszélgetés során mutassák be a jelenlegi diákoknak az iskolájukat, munkáikat, és nem utolsó sorban szolgáljanak néhány praktikus tanáccsal a felvételivel, a követelményekkel kapcsolatban. Vagyis az „öregebbik” diák segítse jótanácsaival a fiatalabbat, s ez utóbbiak elsőkézből juthassanak hasznos információkhoz. Az ötlet kiállta az idők próbáját, és azóta is hűek vagyunk az általa megálmodott forgatókönyvhöz.

Az idén azzal gazdagítottuk az eredeti elképzelést, hogy meghívtunk olyanokat is, akiknek másodjára, vagy akár harmadjára sikerült a felvételi. Nagyon tanulságos volt meghallgatni ezeket az őszinte beszámolókat, amelyek nem hallgatták el a kitartás és az újbóli próbálkozás mögötti vívódásokat, kételyeket, a csalódottságot, az időleges önbizalomvesztést sem. Jó volt látni –bár megélni természetesen egyáltalán nem kellemes-, hogy ezek a megszenvedett köztes évek hogyan váltak megélt érettséggé, komoly kitartássá.

Tíz év nagy idő, így ebben az évben a munka világából is tudtunk ízelítő betekintést adni. Egykori tanítványaink  a diákévekre rálátással bíró, szakmát gyakorló fiatal felnőttként beszéltek a középiskolában megszületett és megmaradt emberi- és szakmai barátságok fontosságáról, a megrendelőkkel való kommunikáció mikéntjéről, és az is elhangzott, hogy az itt megszerzett tudás jó alap volt ahhoz, hogy a későbbiekben többféle vizuális területen is megállják a helyüket.

Azt is jó volt megtapasztalni, hogy az előadásokra felkért fiatalok szívesen és készséggel áldoztak ránk időt és energiát, vagyis akár rögtön vizsgáik, munkaidejük után (vagy éppen között) vállalták, hogy felkészülnek, bemutatót állítanak össze, ideutaznak, szerepelnek. Az is örömünkre szolgált, hogy évfolyamtársaikkal is találkozhattunk egy-egy szívet melengető „nosztalgiázás” erejéig! Ezúton is köszönünk mindent idei előadóinknak: 

Batke Luca, MOME textil;

Kudlák Amy, MOME grafika;

Kovács Nikolett, PTE festő szak;

Budai Gabriella, MKE festő szak;

Priskin János, MOME ipari formatervezés;

Imre György, a Békés Megyei Hírlap fotósa;

Tóth János, a Békés Megyei Hírlap tördelőszerkesztője.

További sok sikert kívánunk nekik!

A beszámolók után  kötetlen beszélgetés, teázás, társasjátékozás, zenélés következett nosztalgiavetítéssel, fotózással. Köszönet a 9.C diákjainak a rendrakásért, a 13.C diákjainak az előkészületekért, a 11. C diákjainak a büféért!  Név szerint is külön köszönet illeti Szappanos Ádám szemfényvesztő mágust(11.C) a szórakoztató kártyatrükkökért, Bere Mátyást, Karács Nándort, Veres Andrást (12.C) (és Krajcsó László tanár urat) az Alkalmi Villa Band zenéjéért. Ezúton köszönöm minden kedves kollégám háttérmunkáját, akik nélkül ez a rendezvény nem jött volna létre!

Jó volt, jövőre folytatjuk!

Fazekas Attila