Képzelj el egy általad megteremtett világot, ahol mindig fényes az égbolt, és minden lehetséges. Ebben a világban te most egy cseresznyefa virágának szirma vagy, rózsaszín és pehelykönnyű, a szél terel utadon. Évekkel ezelőtt egy fuvallat megannyi virágszirommal együtt egy nagy fához vezetett, azóta ide tartozol. Ez a fa vigyáz rád, segít neked. Egy varázsfa, melyet Evangélikus Gimnáziumnak hívnak. Összekapcsolódtál a többi szirommal és közösen alkottatok kis virágokat. Időnként elfáradtál, borúsabb napok köszöntöttek rád, de a szívedhez közel lévő szirmok megtartottak, és együtt könnyebben vészeltétek át a nehéz pillanatokat. Volt, hogy már égetett a nap, volt, hogy zúzmara tartott fagyos karmaival, és volt, hogy egy szirmot tovább sodort a szél. De a fa szüntelenül óv. Ő vízzel táplál, történeteket mesél, melyekből erőt meríthetsz. Van, hogy leveleivel körülölel, ezzel távol tartja a kártevő rovarokat, megóv a bajtól. Csak azokat engedi fel hozzád, amelyek varázsporral hintenek be téged, segítenek, hogy egyre ragyogóbbá válhass. A sziromváltás vége felé kis virágokkal teljes virágkoszorúvá fonódtál össze társaiddal, megismerve a másik minden rezdülését, mozdulását. Idővel súlyos esőcsepp hullt rád, csordult ki sziromleveleid közül. De a varázsvilágodban az esőtől megtisztultál, feltöltött téged, azt tarthattad meg belőle, ami szép és erőt adó. Ha úgy tetszik, a színét is arannyá változtathattad. És ha készen állsz, érted is eljön egy meleg szellő, és odasodor, ahova el kell jutnod. Néhányan ragaszkodva maradnak az óvó fa ölében egy újabb évre, de később ők is tovább szállnak. 

Kívánok boldog szárnyalást, minden szépet és jót, kitartást és sikeres érettségit! 

Magasi Hajnal Csillag 11. C