Tisztelt Vendégeink, Tanáraink! Kedves Ballagó Diáktársaink!

Ismét eltelt egy év. Tavaly még ti díszítettétek az osztálytermeket, folyosókat, ti gyűjtöttétek a rengeteg virágot, és ti vártátok a legjobban, mikor mehettek már végre haza. Talán az utolsó dolog azóta se változott. Most itt vagyunk újra, de ti vagytok díszben, virágok, ajándékok között, és mi díszítjük a termeket, gyűjtjük a virágokat. Nektek szól a ballagási ének, értetek öltöztünk fel ünneplő ruhánkba, és megtettünk mindent, hogy ez a ballagás emlékezetes, megható, mégis vidám legyen. Reméljük sikerült elérni, hogy ma arra gondoljatok: ,,Milyen jó volna még csak tizenegyedikesnek lenni!” Most mindannyiótok fejében megfogalmazódhatnak a következő kérdések: Felnőttem-e a nagy feladatra? Felkészültem-e kellőképpen az egyre önállóbbá váló életemben elkövetkezendő nehézségekre, és a nem várt eseményekre? Meg tudok-e majd felelni a kihívásoknak? Szereztem-e elegendő tudást, ismereteket, hogy el tudjak igazodni az útvesztőkben, hogy a viszontagságos körülmények között is tudjak tájékozódni a világban? Erre a sok-sok kérdésre a saját szívetekben találtok választ, és bíznotok kell abban, hogy a legtöbb esetben a felelet egy egyszerű „igen” lesz.

Utolsó gondolatként, egy idézettel búcsúzom tőletek a 11. évfolyamos diáktársaitok nevében:

,,Keresd az  életben mindig a szépet

  Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz,

  S hidd el, ha sokszor durva is az élet,

  Mindig találni benne kellemest és szépet.” 

                                                         (Goethe)

Sok sikert kívánunk nektek az érettségihez és az azt követő kihívásokhoz!

Stefáni Vivien 11. B, Kovács Kinga 11. A

Április hónapunk mozgalmasan telt. Az osztályok eljuthattak a gyulai Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ekkor került megrendezésre a csendeshét, valamint budapesti kirándulást is szerveztünk. Így nézhették meg a gyerekek a Terror Háza Múzeumot. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a diákjaink megismerkedjenek múltunknak ezzel a szeletével is. Nyolcvanegy tanuló vett részt ezen a kiránduláson, ahol   közel kétórás tárlatvezetés után a diákok fáradtan, megdöbbenve tapasztalhatták, hogy ilyen szörnyűségek is megtörténhettek a XX. században, ami időben nagyon közel van hozzánk. Hogy lehet az ember ilyen kegyetlen? – problémájához tértek vissza újra és újra. S ami a legmegrázóbb volt számukra,  hogy a bűnösöket a mai napig nem büntették meg. A múzeum után volt egy kis idő, hogy ismerkedjenek a fővárossal, majd kimerülten, nagyon sok élménnyel vonatoztak haza. 

PKI