Kedves Búcsúzó Diákok!

Nagy megtiszteltetés, hogy én mondhatok beszédet életetek talán legfontosabb eseményén, ez a nap ugyanis a továbblépés, a felnőtté válásotok napja. Már biztosan vártátok a szabadságot és a számtalan lehetőséget, amit a felnőttkor nyit meg előttetek, de természetesen legalább annyira féltetek is a vele járó felelősségtől és bizonytalanságtól.

És persze a búcsútól, hiszen ma számotokra egy nagyon hosszú korszak zárult le: véget ért az ifjúkor. Kölcsey Ferenc azt mondta, hogy az ifjúság életünk legszebb időszaka, és az ekkor kötött barátságok láncai soha nem szakadnak el, mert ekkor még nem a világban keresünk barátokat, hanem a barátainkban leljük fel az egész világot. És ennek számotokra a mai nappal vége: lassan elbúcsúztok egymástól, tanáraitoktól, tőlünk, diáktársaitoktól, mindenkitől, akivel együtt tanultatok és dolgoztatok 4, 8, akár 12 éven keresztül, és az iskolaépülettől, amely az emlékeket összeköti.

Mától egy új fejezet kezdődik: mától felelősek vagytok minden tettetekért, minden döntésetekért, és számadással tartoztok minden embernek, aki veletek él. Mától kezdve a dolgotok az, hogy nyitott szemmel járjatok,  és felkészültek legyetek. Hogy mire? Még nem tudhatjátok. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjetek élni, hogy vállaljátok a felelősséget, hogy éljetek a lehetőségekkel. Mert bármennyi lehetőség táruljon is elétek, a legtöbbjük elszalad, ha nem ragadjátok meg őket időben, és ha nem vagytok elég kitartóak, hogy megvalósítsátok őket.

A cím megtévesztő lehet, hiszen a végzősök számára az utolsó tanítási nap már nem a tanulásról szól, hanem a mulatságról. Mint minden évben, ezen a napon is, az érettségire bocsátott diákok „bolondozva” járták végig az iskolát.  Jelmezbe bújva, hangos zeneszóval, énekléssel köszöntek el az alsóbb évfolyamosoktól. Van, aki az otthon talált, szekrény mélyén megbújó ruhákból válogatott,  van, aki a jelmezkölcsönző által kínált lehetőségekből merített. Volt itt minden: műtősnő, fáraó, dalmata, rendőr, Robin Hood, Jelly cukor, és  még sorolhatnám a jobbnál jobb ötlettel elkészített jelmezeket, hiszen a 122 diák mind másféle ruhát viselt. Tizenegyedikesként számos évfolyamtársammal együtt már alig várom, hogy jövőre én is felölthessem a  választott jelmezemet.

Paluska Flóra 11. D