Naptár

Február 2026
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28

penziranytu logo

ecdl logo

bme-logo

erasplus logo 220

Creactive logo 220

FTH jelveny

Búcsú a kollégiumtól

 

Kollégiumunkban 2019. április 25-én búcsúztunk azoktól a diákoktól, akik a következő tanévben már a felsőoktatás padjait koptatják, vagy a munka világában fognak helytállni.  A 21 ballagó diáktól verssel, néhány  útravaló gondolattal és énekkel búcsúzott a 11. évfolyam, illetve a végzősök is elköszöntek a 4-5 év alatt megismert diáktársaiktól.

A ballagási ünnepség jutalmakat is tartogatott a ballagóknak:

Zsurka Adrienn(BEG) intézményvezetői,  Bere Mátyás (BEG), Harmati Nikolett (BEG),  Dávid Adrienn (BELVÁR), Nagy Zsanett (BEG), Kurilla Virág (BEG) kollégiumvezetői dicséretben részesült. Kaszai Levente (KÖZGÉ) a diákok szavazatai alapján "Tök jó fej" díjban részesült, valamint Moósz Laura és Kaszai Levente a DSE „Legjobb sportoló” díját kapta.

Nagy Rebeka (BEG) hét évet töltött kollégiumunkban, ezért díszoklevélben részesült.

Intézményünk iskolalelkésze, Sz. Réth Katalin a következő bibliai igével kért áldást ballagóink életére: 

Jézus így válaszolt:

Én vagyok az út, 

az igazság és az élet; 

senki sem mehet az Atyához,

csak énáltalam. 

(János evangéliuma 14,6)

 

Lipták Kata

 

Mindenki jó volt

Mint minden évben, az idén is, a 10. évfolyamosok szervezték a Mikulás-műsort a kollégiumban, majd az azt követő csomagosztást. Jó hangulatban zajlottak az előkészületek, a csomagok készítése és a próbák. A kollégiumot is sikerült ünnepi díszbe varázsolni, személyre szóló borítékok készültek, amelyekben karácsonyi jókívánságokat hagyhatunk egymásnak. Évfolyamunk egy kisvideót is készített, amivel bemutatjuk, hogy miként készülünk mi az ünnepekre.

Nagy Noémi 10. C

 

Miért jó a kollégium?

 

Be kell vallanom, hogy mindig is kollégista szerettem volna lenni. Egészen kicsi korom óta hallgattam apukám kolis élményeiről tartott beszámolóját. Szerettem közösségben lenni, nem volt honvágyam, amikor általános iskolában elutaztunk több napos osztálykirándulásokra. Így aztán nem volt kérdés a pályaválasztás előtt, hogy vidéki iskolába megyek, és nem leszek bejárós. Mielőtt beköltöztem a kollégiumba, féltem a változástól, de nagyszerű szobatársakat kaptam. Ha bárki megkérdezné, hogyan írnám le pár szóban a szobatársaimmal való viszonyomat, akkor valahogy a családtagok és a jó barátok közé tenném őket. Ismerjük egymás szokásait és viselkedését, akár egy család, de én jó barátokra is találtam bennük. Azt viszont be kell vallani, hogy a valódi családomat nem tudják helyettesíteni. A legnagyobb változás ez volt, amikor kollégista lettem. Eddig mindennap találkoztam a szüleimmel és a testvéremmel, és nem volt könnyű megszokni, hogy csak hétvégén látom őket, s ha bármi van, nem rohanhatok csak úgy haza. Nem alhatok a saját ágyamban, nem ehetem anya finom főztjét, és nem vonulhatok el a saját szobámba, ahol mindig csönd van. Sok új emberhez kellett alkalmazkodnom, akik akkor teljesen idegenek voltak, egy teljesen új környezetben. Hirtelen nem értettem, mégis mi ebben a jó? Aztán, pár hónap elteltével örömmel jöttem vissza vasárnaponként. Az idegen emberekből barátok lettek, az idegen környezetből pedig egy második otthon. Megismertem a környezetemben élőket, és elfogadtam őket. Elkezdtem érezni, hogy hálás vagyok azért, mert egy ilyen közösség, egy ilyen nagy család tagja lehetek. Elkezdtem megérteni, hogy miről is szóltak valójában azok a történetek, amiket apa mesélt nekem, és tudom, amikor majd az én gyerekem megkérdezi, mi az a kollégium, akkor én is majd hasonló jó élményekről, és valami egészen csodálatos dologról fogok neki mesélni.

 

Nagy Noémi 

10.C