A kissé hosszúra nyúlt tavaszi szünetet – ami a diákok szerint azért valószínűleg sosem lehet elé hosszú… - iskolánk diáktúrázóival igyekeztünk a leghasznosabban és legkellemesebben tölteni: egy többnapos túrára indultunk a Vértes hegységbe. Ezt tulajdonképpen felkészítőnek szántuk a nyárra tervezett Országos Kéktúra vándortáborra. Egy, a Vértes szívében megbúvó gyönyörű kis faluban, Várgesztesen volt a szállásunk, a Faluházban. Itt igazi „kék túrás” körülmények között, hálózsákokban aludtunk, és vendégszerető házigazdáinknak köszönhetően igazi otthonunkká vált a négy nap alatt. A túrák során pedig a gyerekek belekóstolhattak a túrázás szépségeibe és nehézségeibe is.

Azt mondják, ha valahol jól érzi magát az ember, szinte röpül az idő. Hogy mennyire varázslatosan jó volt ez a négy nap, azt a résztvevők tudják igazán, de egy biztos: alighogy felszálltunk a békéscsabai állomáson a vonatra, csupán egy szempillantásnak tűnt, és már vissza is érkeztünk ugyanoda. Pedig közben mennyi minden történt velünk! Szinte fel sem lehet sorolni, felejthetetlenebbnél felejthetetlenebb élményekben volt részünk.

Még el sem indultunk, máris izgulhattunk, hiszen Hunor majdnem lekéste a vonatot, csak az utolsó pillanatban futott be. Néhány órával később pedig a tatabányai leszálláskor a közös élelmiszercsomagunk egy részét hagytuk fent a vonaton, amely így aztán tovább utazott Münchenbe. Tehát voltak izgalmak már az utazásnál is, de az igazi élmények csak utána következtek. Rögtön első nap a túrázásnak nem éppen a legszebb oldalát ismerhették meg a gyerekek, amikor a Mátyás-kút felé haladva nyakunkba szakadt az ég. De ezeknek az embert próbáló kellemetlenségeknek is megvan a haszna, megtanítanak legyőzni az akadályokat. A gyerekek pedig jelesre „vizsgáztak”, hiszen az esőkabátok felvétele után vidáman, nevetgélve tették meg a hátralevő kilométereket. Két nappal később viszont szikrázó napsütésben sütkérezhettünk, és csodálhattuk a fantasztikus kilátást a Zsigmond-kő szikláiról és a Vitányvár romjairól. Valószínűleg felejthetetlen marad a gyerekek számára az erdei „várbüfé” megrohamozása az Oroszlánkő váránál, a lányok húsvéti meglocsolása túra közben, valamint a sok-sok közös játék esténként a szálláson.

Egy biztos: nagyon vidám és élményekkel teli napokkal gazdagodtunk, és remélhetőleg június végén teljes létszámban vághatunk majd neki ezzel a remek kis közösséggel az Országos Kéktúra teljesítésének, az osztrák határon magasodó Írott-kőtől indulva.

Mokran János

Fényképek