Az osztályfőnökünk ötlete volt, hogy menjünk el és töltsünk el egy délutánt a Csabai Kolbászklubban, ezzel is segítve az osztály összehangolódását.

Eleinte elég szkeptikusan fogadtuk. Voltak, akik busszal mentek és voltak, akik gyalog, illetve biciklivel. Mikor odaértünk és elkezdtük, nagyon izgatottak lettünk és mindenki kivette a részét a munkából. A szíves fogadtatás után kaptunk egy kis bemutatót, hogy miként is néz ki egy disznótor, hogyan készül a kolbász. A malac részeit is volt alkalmunk megismerni, természetesen csak képletesen. Szerintem nagyon tanulságos volt, én legalábbis sokat tanultam belőle. Ezután elkezdődhetett a munka. Két részre lettünk osztva, voltak, akik a kolbászt gyúrták és voltak, akik szilvás papucsot készítettek. Mindenki nagyon élvezte és szorgosan dolgozott. Magunk fűszerezhettük, gyúrhattuk és tölthettük a kolbászt, amit ki is sütöttek nekünk és meg is ehettük. A sütit is magunk nyújtottuk, ízesítettük és formáztuk.

Szerintem nagyon tartalmasan telt ez a délután. És alkalmunk nyílt arra, hogy megtudhassuk, hogy is készül az igazi, eredeti csabai kolbász.

                                                                                                                                     Kincses Lilla  9.A                                                                                                                                                                                  

Angoltanárként intenzíven foglalkozom az Erasmus+ program adta lehetőségekkel, azon belül is az ifjúságot érintő kezdeményezések foglalkoztatnak leginkább. A Rajna-parti városban, Düsseldorfban  megrendezett 4 napos europe@DJHT elnevezésű konferencia kiváló alkalomnak bizonyult arra, hogy jobban megismerhessem a németországi ifjúsági szervezetek munkáját és az ezek köré kiépített támogatói rendszert, valamint egy olyan világba is belecsöppenhettem a csaknem 400 nemzetközi ifjúsági szakértő meghívása révén, ami eddig majdhogynem ismeretlen volt számomra. Felemelő érzés volt megtapasztalni azt az elhivatottságot, szeretetet, tudatosságot és szakmaiságot, amit ezek az emberek képviseltek.

A konferencia rendkívül jól átgondolt és változatos programmal várt minden meghívottat és érdeklődőt. Értékes és gondolatébresztő előadásokat és jó gyakorlatokat felvonultató workshopokat látogathattunk, valamint a különféle field visitek (terepen történő szakmai látogatások) segítségével testközelből ismerkedhettünk meg egy-egy NGO működésével. Én személy szerint egy olyan ifjúsági központot látogattam meg, ahol fiatal menekültek befogadásával és a társadalomba való integrálásával foglalkoznak. Itt megmutatták nekünk azt az oktatási segédeszközt, Mobile Shcoolt, aminek a segítségével az utcákon, játszótereken lézengő, iskolába nem járó gyerekeket és fiatalokat próbálják elérni, játékos formában megszólítani és valamilyen szintű tudást átadni nekik.

A találkozó szervezői igyekeztek a lehető legjobbat nyújtani mindenből és rendkívül nagylelkűen gondoskodtak a résztvevőkről. Nem csoda, hogy rengeteg élménnyel és tapasztalattal tértem haza, de talán amiért a legjobban ajánlani tudnám az ilyen programokon való részvételt az nem más, mint azok a nagyon értékes és spontán szövődő barátságok, amikre ilyen nemzetközi környezetben lehet csak szert tenni.

Régóta terveim között szerepel, hogy nemcsak partnerként, de fogadó intézményként is megpályázzunk egy ifjúsági cserét. Ehhez nagyon fontos, hogy megbízható partnerekre leljünk a színvonalas szervezés és gördülékeny lebonyolítás érdekében. A találkozón erre is lehetőségem nyílt, amit egy nagyon komoly eredménynek tekintek. Az egyikőjükkel hosszasan ötleteltem arról, miként lehetne az iskolám művészeti szakgimnáziumának diákjait bevonni az általa irányított non-profit szervezet életébe. Több potenciális gondolat is megszületett, szóba került a tanulók szakképzési mobilitása és egy stratégiai partnerség kezdeményezése is.

Két héttel a konferencia után az élmény még nagyon friss, a rengeteg információnak, benyomásnak, felvetésnek még érnie és ülepednie kell, viszont ezek azok a dolgok, amik hozzájárultak, még ha aprócska lépésekkel is, annak az útnak a folytatásához, ami egy 2014-es, az új Erasmus+-ról szóló tréningen való részvétellel kezdődött és szerencsére úgy tűnik, hogy sosem fog elhalványodni a jelentősége.

Németh Csilla angoltanár