Naptár
Evangélikus Diákparlament, Piliscsaba
2018. szeptember 21–23-ig került megrendezésre a IV. Evangélikus Diákparlament Piliscsabán. Az idei téma a közösség volt, így a közösségépítés, közösségszervezés fogalma köré épült ez a pár nap. Az Evangélikus Pedagógiai Intézet (EPSZTI) szervezésében sikerült olyan előadókat meginvitálni, akik nagy örömmel vettek részt, átadva tudásukat a fiatalságnak. Iskolánkat két tanuló: Kasnyik Zsófia (9.D) és Petőcz Rita (10.A) képviselték. A rendezvényről Rita beszámolóját olvashatjátok:
„Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen az eseményen. A téma a közösség volt, és annak építő ereje. Piliscsabára érvezve „idegenek” voltunk egymásnak, de hamar összetartó és egymással jól együtt dolgozó csapattá szerveződtünk. Ezt a közös áhítatok, drámafoglalkozások és közösségépítő programok alapozták meg. Előadásokat is meghallgattunk, amelyek tágították a látókörünk és hasznos ötletekkel láttak el minket a tekintetben, hogy mit tehetünk saját iskolánk közösségi életének fellendítéséért. Ezeket remélem kamatoztatni tudjuk majd! Nagy élmény volt számomra, hogy ellátogattunk egy olyan intézménybe, ahol megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak, így bepillantást nyertünk abba is, hogy egyházunk számára is milyen fontos a közösség, és milyen lehetőségeket biztosít az egyház a rászorulók integrálására. Örömmel tölt el, hogy Magyarországon is vannak ilyen intézmények. A szombat esti koncertnek köszönhetően (amit velünk egykorú fiatalok tartottak) még jobban összekovácsolódott az egész csapat, és már régi ismerősökként tekintettünk egymásra. A vasárnapi istentiszteleten is sok szép gondolatot hallhattunk, és ezzel zárult ez a csodálatos, tanulságos hétvége.”
Az eseményről bővebben: https://www.evangelikus.hu/negyedjere-tartottak-meg-az-evangelikus-diakparlamentet
Táborozás Sátoraljaújhelyen
A Rákóczi Szövetség idén 19. alkalommal rendezte meg a „Magyar diákok és tanárok találkozója a magyar Kálvárián” című táborát, amin iskolánk ifjúsági szervezete is képviseltette magát. A tábor július 2-8-a között került megrendezésre Sátoraljaújhelyen. A tábornak közel 450 tanuló és tanár résztvevője volt 80 középiskolából, akik egy héten keresztül megannyi változatos kiránduláson és egyéb programon vehettek részt. A megérkezést követően a magyar Kálvárián zajlott a hivatalos megnyitó, majd a hét elkövetkezendő napjaiban a környék szebbnél szebb tájait ismerhettük meg, mint például Kassa városát vagy Füzér várát. Délutánonként előadásokat hallhattunk neves történelmi eseményekről, esténként pedig táncházak és hangversenyek vártak minket. A tábor keretein belül nagyon sok olyan emberrel ismerkedhettünk meg, akik nem Magyarország területén születtek, és mindennap megküzdenek magyarságtudatuk megtartásáért, de régi barátokkal egyaránt összefuthattunk. A tábor hangulata nagyon jó volt, őszintén mondhatom, hogy igazán megérte elmenni.
Koós Sándor 11. A
Becsöngettek
Erős Vár a mi Istenünk!
Nagy szeretettel köszöntök minden jelenlévőt itt a Kistemplomban, és az iskola tantermeiben. Külön szeretném köszönteni Nagy Zoltán esperes urat és Réth Katalin iskolalelkészünket, akiknek szolgálatát valamennyiünk nevében ezúton is köszönöm.
Szeretném kiemelten is üdvözölni az új osztályfőnököket és tanítókat, Pappné Hüttner Csillát és Katona Ágnest (1.a), Ancsin Erikát és Tóth Erikát (1.b), Lőrincz Juditot (5.a), Botyánszkiné Csobai Elenát (5.b), Szalay Beátát (9.A), Benkőné Petri Szilviát (9.B), Pluhár Andrást (9.C) és Juhász Ágnest (9.Ny/D). Végül, de mindenképpen elsősorban szeretném köszönteni az újonnan érkező diákokat. Az első osztályt 49, a kilencedik osztályt 92 diák kezdi meg a mai napon.
Az elsős diákokat Békéscsaba polgármestere, Szarvas Péter is szeretettel üdvözli, a köszöntő szavak mellé még ajándékot is küldött, egy tornazsákot, amelyre a „Békéscsaba 300” feliratot nyomtatták. Ezúton kérnék a két osztályból egy-egy kis elsőst, hogy vegye át tőlem ezt a tornazsákot.
Mint azt a tornazsákokon is láthatjuk, Békéscsaba ebben az évben ünnepli újratelepítésének 300. évfordulóját. Háromszáz évvel ezelőtt városunkban 22 család élt. Sok volt a munka, de kevés az ember. Ezért a messze északi, Túróc és Liptó megyékből szlovák nyelvű, evangélikus hitű telepesek érkeztek, és megkezdték a munkát. Amikor ideértek, először a mostani városháza előtti területen verték fel sátraikat, és elénekelték az Isten nékem erőm, bizodalmam kezdetű dalt, amit az énekeskönyvben a mai napig megtalálhatunk.
Miért pont ezt a dalt énekelték? Mert tele voltak kérdéssel, félelemmel. Jól tettük-e, hogy elindultunk? Jó lesz-e itt nekünk? Jobban fogunk-e itt élni? Erre senki sem tudott nekik választ adni!
