Az utóbbi években iskolánk tanulóinak lehetősége nyílt néhány órát eltölteni a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, röviden a gyulai börtönben. Ebben a tanévben is több osztály vett részt börtönlátogatáson. Valójában minek is lehet nevezni ezeket az alkalmakat? Tanulmányi kirándulásnak? Látogatásnak? Talán egyiknek sem. A büntetés-végrehajtási intézet dolgozói vezették körbe a tanulókat bemutatva az épület történetét, jellegét, az ott lakók életét, valamint, hogy mit csinál a büntetés-végrehajtási intézet dolgozója. A tanulók nagy érdeklődéssel figyeltek a programvezetőre, miközben bejárták az egész épületet. Megismerkedtek egy olyan világgal, amelyet csak kívülről jó ismerni, belülről legfeljebb csak dolgozóként. A tanulók számára a legrosszabb a bezártság volt. A mindenhol becsukódó ajtók azt jelezték, hogy  nincs szabad mozgás, a mobiltelefon hiánya tovább fokozta a tehetetlenség érzését. Láttak egy olyan világot, ami hozzátartozik ugyan az életünkhöz, de szerencsére kevesen ismerik, s előfordulhat hogy néhányan kedvet kapnak, hogy dolgozóként visszatérjenek egyszer.

PKI

„Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok…” (Mt 7,7).  Így hangzott az idei csendeshét mottója, amely meghatározta intézményünkben az elmúlt néhány napot. Ebben az évben az imádságé volt a főszerep, és igyekeztünk olyan áhítatokat tartani, és olyan programokat szervezni, amelyek az imádságos élet fontosságát hangsúlyozták, és segítettek az elmélyülésben, elcsendesedésben, az Istennel és önmagunkkal való találkozásban.

Már hagyománnyá vált, hogy a tavaszi szünet előtti hét csendeshét intézményünkben. Ezen a héten a megszokott hétfőin kívül, minden nap lehetőségük van áhítatokon részt venni a diákoknak és a dolgozóknak. Ezen felül pedig külön csendesnapot szerveztünk az alsósok, a felsősök és a gimnazisták számára.

Alsós diákjaink a csendesnap elején Jónás történetével ismerkedtek meg, és így láthatták meg az imádság sorsfordító erejét. Az áhítatot követően három programon vett részt minden osztály. Iskolánk erre a napra vendégül látott egy tűzoltót, egy katasztrófavédőt és egy mentőtisztet, így minden osztálynak lehetősége nyílt arra, hogy megismerjék, hogy a hit és imádság hogyan ad erőt olyan segítő hivatást végző embereknek, akiknek a munkáját sok kisgyerek is szívesen végezné. A diákoknak lehetősége volt még kézműveskedni is, ahol facsipesz segítségével elkészítették a cethal gyomrában imádkozó Jónást, így kézzelfogható emlékkel térhettek haza. A csendesnapra érzékekre épülő sportjátékokkal is készültünk, hogy elősegítsük azt, hogy az osztályok tagjai jobban figyeljenek egymásra, és közelebb engedjék magukhoz egymást.

A felsősök a csendesnap kezdetén Dániel történetét ismerték meg a napindító áhítaton, és Dániel személye által a kitartó imádságos élet példáját. Ezt követően csoportokba szerveződve készítettek fotókat, hogy aztán egy projektben jelenítsék meg a megismert történet ikonikus jeleneteit.

A gimnazisták közös énekléssel és igeolvasással kezdték a napot, majd a diáktársaik által előadott passiójátékot tekintették meg. A nap folytatásában előzetes feliratkozás alapján különböző programokon vehettek részt. Volt itt közös éneklés, imalabirintus, „lélekút séta”, csapatépítő sportjáték, kreatív foglalkozás, rövidfilm- nézés- és elemzés, dalszövegíró workshop és beszélgetés az online és offline közösségekről. Az úrvacsorás záró istentisztelet előtt a tanulók egy fórumbeszélgetést hallgathattak meg. Az Acoustic Planet énekesnőjével, Zsombok Rékával, volt diákunkkal, beszélgettünk művészetről, hitről, sorsról, jövőről és a diákévekről, majd három dalt is eljátszottak nekünk. Igazán lélekemelő volt hallani, hogy volt, amikor az egész közösség velük énekelt. A délután folyamán pedig Szabóné Mátrai Marianna tartott előadást a hét témájáról. Azt gondolom, hogy ezen a héten mindenki megtalálhatta azt, amire szüksége volt, és a sok segítőnek hála egy valóban tartalmas, lélekhez szóló programot sikerült összeállítanunk, hogy feltöltődve lépjünk ki a tavaszi szünetbe Jézus feltámadását megünnepelni.

Szente-Réth Katalin