Amióta tavaly július 13-án, két hét gyaloglást követően hazaértünk a Kéktúra vándortáborból, már alig vártuk, hogy a polcról leemelhessük a nagy hátizsákunkat, bepakolhassuk a túrafelszerelésünket, és újra útnak indulhassunk. Erre egészen idén március 21-éig kellett várnunk, amikor is a tavaszi szünet kezdetével a hagyományos ötnapos felkészítő túra keretében újra összegyűlt a csapat, hogy nekivágjon a hegyek világának. Gyerekek és felnőttek egyaránt alig vártuk már ezt a napot!

Idén a Mátrát választottuk a túra célpontjául, és az öt nap alatt közel 100 km-t barangoltunk a hegység legszebb turistaútjain. A korábbi évek túráihoz képest most volt néhány újdonság. Például hogy egy számunkra luxuskategóriának számító szálláshelyen laktunk Galyatetőn, Magyarország legújabb és legmodernebb turistaszállóján. Aztán pedig a Magyar Természetjáró Szövetség munkatársaitól nagyon praktikus túrázó ajándékcsomagokat kaptunk. Végül pedig újságírók kísérgettek bennünket, miközben a túrázás rejtelmeiről, szépségeiről és nehézségeiről faggatóztak, próbálván megfejteni a titkot, miért is van olyan hihetetlen varázsa ezeknek a táboroknak. A résztvevők tudják a választ, nincs ebben semmi titok. Amikor nekivágunk az útnak, megszűnik a külvilág (Már ha lehet ilyet mondani a mai világban, amikor is szinte mindenhol behálóz minket a WIFI révén a nagyvilág…), csak a szép tájak vannak, a vidám társaság és önmagunk legyőzése a teljesítés közben.

Ez most sem történt másként, az öt nap alatt teljesen kiszakadtunk a megszokott hétköznapokból, csak az számított, hogy milyen szép dolgokat fogunk látni, milyen vidám játékokat fogunk játszani, vagy éppen hogyan tréfáljuk meg a társunkat. Ráadásként olyan dolgot is átélhettünk, amit itthon az idén télen szinte egyáltalán nem: hógolyózhattunk. Galyatető környékén ugyanis az északi lejtőkön még jókora hófoltokat találtunk. Jártunk hazánk legmagasabb pontján, megcsodálhattuk a Mátra legnagyobb vízesését, ügyeskedhettünk a megáradt patakokon való átkelések közben, sziklákra kiülve gyönyörködhettünk az alattunk elterülő táj szépségében, egyszerűen csak igyekeztünk magunkba fogadni ezt a sok csodát. És mindezt közösen éltük át, ami a kis csapatunkat csak még összetartóbb közösséggé formálta.

Sok-sok felejthetetlen élménnyel gazdagodva tértünk haza ismét, és már alig várjuk a június közepét. Nemcsak azért, mert ekkor kezdődik minden diák (és tanár) álma, a vakáció, hanem mert két hétig ismét átélhetjük ezt az érzést, nekivághatunk a Kéktúra útvonalának Zirctől egészen a Hűvösvölgyig.

                                                                                               Mokran János