Erős Vár a mi Istenünk!
Nagy szeretettel köszöntök minden jelenlévőt itt a Kistemplomban, és az iskola tantermeiben. Külön szeretném köszönteni Nagy Zoltán esperes urat és Réth Katalin iskolalelkészünket, akiknek szolgálatát valamennyiünk nevében ezúton is köszönöm.
Szeretném kiemelten is üdvözölni az új osztályfőnököket és tanítókat, Pappné Hüttner Csillát és Katona Ágnest (1.a), Ancsin Erikát és Tóth Erikát (1.b), Lőrincz Juditot (5.a), Botyánszkiné Csobai Elenát (5.b), Szalay Beátát (9.A), Benkőné Petri Szilviát (9.B), Pluhár Andrást (9.C) és Juhász Ágnest (9.Ny/D). Végül, de mindenképpen elsősorban szeretném köszönteni az újonnan érkező diákokat. Az első osztályt 49, a kilencedik osztályt 92 diák kezdi meg a mai napon.
Az elsős diákokat Békéscsaba polgármestere, Szarvas Péter is szeretettel üdvözli, a köszöntő szavak mellé még ajándékot is küldött, egy tornazsákot, amelyre a „Békéscsaba 300” feliratot nyomtatták. Ezúton kérnék a két osztályból egy-egy kis elsőst, hogy vegye át tőlem ezt a tornazsákot.

Mint azt a tornazsákokon is láthatjuk, Békéscsaba ebben az évben ünnepli újratelepítésének 300. évfordulóját. Háromszáz évvel ezelőtt városunkban 22 család élt. Sok volt a munka, de kevés az ember. Ezért a messze északi, Túróc és Liptó megyékből szlovák nyelvű, evangélikus hitű telepesek érkeztek, és megkezdték a munkát. Amikor ideértek, először a mostani városháza előtti területen verték fel sátraikat, és elénekelték az Isten nékem erőm, bizodalmam kezdetű dalt, amit az énekeskönyvben a mai napig megtalálhatunk.
Miért pont ezt a dalt énekelték? Mert tele voltak kérdéssel, félelemmel. Jól tettük-e, hogy elindultunk? Jó lesz-e itt nekünk? Jobban fogunk-e itt élni? Erre senki sem tudott nekik választ adni!