Április hónapunk mozgalmasan telt. Az osztályok eljuthattak a gyulai Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ekkor került megrendezésre a csendeshét, valamint budapesti kirándulást is szerveztünk. Így nézhették meg a gyerekek a Terror Háza Múzeumot. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a diákjaink megismerkedjenek múltunknak ezzel a szeletével is. Nyolcvanegy tanuló vett részt ezen a kiránduláson, ahol   közel kétórás tárlatvezetés után a diákok fáradtan, megdöbbenve tapasztalhatták, hogy ilyen szörnyűségek is megtörténhettek a XX. században, ami időben nagyon közel van hozzánk. Hogy lehet az ember ilyen kegyetlen? – problémájához tértek vissza újra és újra. S ami a legmegrázóbb volt számukra,  hogy a bűnösöket a mai napig nem büntették meg. A múzeum után volt egy kis idő, hogy ismerkedjenek a fővárossal, majd kimerülten, nagyon sok élménnyel vonatoztak haza. 

PKI

Az utóbbi években iskolánk tanulóinak lehetősége nyílt néhány órát eltölteni a Békés Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, röviden a gyulai börtönben. Ebben a tanévben is több osztály vett részt börtönlátogatáson. Valójában minek is lehet nevezni ezeket az alkalmakat? Tanulmányi kirándulásnak? Látogatásnak? Talán egyiknek sem. A büntetés-végrehajtási intézet dolgozói vezették körbe a tanulókat bemutatva az épület történetét, jellegét, az ott lakók életét, valamint, hogy mit csinál a büntetés-végrehajtási intézet dolgozója. A tanulók nagy érdeklődéssel figyeltek a programvezetőre, miközben bejárták az egész épületet. Megismerkedtek egy olyan világgal, amelyet csak kívülről jó ismerni, belülről legfeljebb csak dolgozóként. A tanulók számára a legrosszabb a bezártság volt. A mindenhol becsukódó ajtók azt jelezték, hogy  nincs szabad mozgás, a mobiltelefon hiánya tovább fokozta a tehetetlenség érzését. Láttak egy olyan világot, ami hozzátartozik ugyan az életünkhöz, de szerencsére kevesen ismerik, s előfordulhat hogy néhányan kedvet kapnak, hogy dolgozóként visszatérjenek egyszer.

PKI