A Center Moziban tett „kulisszák mögötti” látogatást a 12.A osztály média érettségire készülő diákjainak csoportja Szegfű Katalin médiatanár vezetésével április 3-án. A diákokat Bácsfalvi Szilvia menedzser fogadta és kalauzolta végig az intézményen. Beszélt a két nagyteremről (Nyugat és Észak), amelyek a kommersz sikerfilmek vetítésének a terepei, míg a két kisebbik közül a Nyugatban elsősorban művészfilmeket vetítenek, szűkebb publikumnak. Itt zajlanak a harmadik éve nagy sikerrel folytatott nyugdíjas filmklubok havi vetítései is. A menedzser elmondta, hogy a Center Mozi a megye legnagyobb mozijaként minden lehetséges korosztályt igyekszik kiszolgálni, a legnagyobb nézettséget persze Békésben is a nagy érdeklődéssel várt, látványos, szuperhősös, fantasztikus filmek és a 3D-s animációs filmek jelentik. Feliratos filmre azonban kevesen ülnek be, pedig a Center Mozi vezetése mindent elkövet az ilyen alkotások népszerűsítéséért is. A mozilátogatókat kényelmes székek, óriási vászon és a tavaly kiépített, lehető legmodernebb 7.1-es hangzás várja. Ezek a mind teljesebb élményt szolgálják. Bácsfalvi Szilvia ismertette, hogy az intézmény reklámozásában egyre kisebb jelentősége van a nyomtatott sajtónak, a közönségükkel a közösségi médiafelületeken és a szórólapokon keresztül kommunikálnak, a jegyeket pedig már online is meg lehet vásárolni. A látogatás legnagyobb élményét a vetítőteremben töltött idő jelentette. Oda a kívülállók közül csak keveseket engednek. Szabó Sándor mozigépész nagy lelkesedéssel ismertette az analóg technológia korszakának gépészi kihívásait és a mostani kor teendőit. Manapság, a számítógép vezérelte digitális korszakban minden leegyszerűsödött, és bármilyen meglepő, a gépész akár otthonából, az internet vagy egy okostelefon segítségével is el tudná indítani a filmeket, melyeket a Center Mozi valamelyik termének nézői éppen látnak.

Szegfű Katalin

Iskolánk négy tanulójának lehetősége nyílt egy segesvári kirándulásra. Cserediákokként most nemcsak a várost, hanem az ottani oktatási rendszert is megismerhettük.

Külön érdekesség volt számunkra, hogy kint az órák 50 percesek, de a jó tanárok és diákok társaságában hamar eltelt ez az idő. A kollégiumot bejárósként nem nagyon tudom összevetni a mienkkel, viszont a személyzet nagyon segítőkész volt, s a szobatársaink is barátságosak voltak, hamar összeismerkedtünk velük s a „kolinevelővel”. Minden délelőttünket az iskolában töltöttük, délutánonként a helyi tanárokkal különböző kirándulásokon vehettünk részt, így megjártuk a már ismert Segesvárt, Korondot, Erdőszentgyörgyöt, Rédát, Kőrispatakot, Bözödújfalut, Marosvásárhelyt, Berethalmot, Parajdot. Mindegyik nagyon jól sikerült. Én Marosvásárhelyt emelném ki, s ezen belül is a Művészetek palotáját, a festménykiállítás igazán elnyerte tetszésem. Szombaton a magyar tagozat szalagavató bálján vehettünk részt. Alapvető különbség az itthoni s az erdélyi ünnepség között, hogy az övéké inkább hasonlít egy komplex színházi előadásra, mint egy szalagavatóra. Ezt követi a bál, amelyen a jó zene és a társaság egyaránt gondoskodik a jó hangulatról. Főleg, hogy a vacsora előtt a végzős diákok szülő-gyermek táncot adtak elő, ami az itthoni bálokon nem divat. S nemcsak az „aktuális” tanulók vesznek részt az ünnepségen, hanem a véndiákok is visszatérnek, bátorítva az alattuk járókat. Az erdélyi tanár-diák kapcsolat laza, közvetlen. A diákok összetartanak, amit szívmelengető volt tapasztalni ott tartózkodásunk során.

Szobatársainkkal, „osztálytársainkkal” tartjuk a kapcsolatot, hiszen akiknek egy hullámhosszon jár az agyuk, hamar egymásra találnak. Reméljük, lesz még lehetőségünk máskor is látni e tájat és újsütetű barátainkat!

Borsos Zita 11. C