Minden évben az év végéhez közeledve a nyelvi előkészítő osztály tanulói meghívják szüleiket és tanáraikat évzáró műsorukra, melyen megmutatják az egész évben tanultakat. Az idén az osztályunk öt műsorszámmal készült angol, olasz és német nyelven. Az előadásunkat az iskola ebédlőjében tartottuk meg, ahol kiállítottuk az egész évben készített projektjeinket is. A több héten át tartó készülődés meghozta a várva várt eredményt, sikerült vendégeinknek megmutatnunk az egész éves munkánk gyümölcsét. A műsorok után megköszöntük tanárainknak a felkészítést, majd a szülők által készített süteményekből megvendégeltük őket. Örülünk, hogy mindenki nagyon jól érezte magát.            Kasnyik Anna 9/NY/D

Videó

A Keleti-Cserhát egy igazán csodaszép vidék. A meredeken kiemelkedő, szép kilátást nyújtó vulkanikus hegyvonulatok közötti medencékben bűbájos kis falvak bújnak meg, a sűrű erdőségek és széles mezők harmonikusan változnak e tájban. E csodák felfedezésére indultunk április 23-án iskolánk 4. 5. 6. és 7. osztályos természetkedvelő diákjaival. A hegységhez közeledve baljós felhők gyülekeztek az égen, a buszunk át is haladt egy esőzónán, de a gyalogtúránkat szerencsére nem rontotta el az időjárás. Egy kevéske szemerkélő esőtől eltekintve ideális túraidőnk volt, mely délutánra szikrázó napsütésre és már-már kora nyári melegre változott. 

Egy Garáb nevű, csodás, eldugott kis faluból indultunk neki a hegyeknek, és az Országos Kéktúra útvonalát követve felkapaszkodtunk a Tepke-hegy gerincére, amelyen végighaladva több helyen is gyönyörű kilátásban volt részünk. A legteljesebb panorámát azonban a hegy tetején magasodó kilátóba felkapaszkodva csodálhattuk meg. Innen körültekintve nemcsak a Cserhát, hanem a Mátra vonulatai is szinte a lábaink előtt hevertek. Nem győztük befogadni ezt a gyönyörű látványt, fényképezőgépeinkkel pedig megkíséreltük a csaknem lehetetlent: az élményt valahogy hazacsempészni magunkkal. A hegy túloldalára leérve teljesen kitisztult az ég, és innentől kezdve végig szikrázó napsütésben gyalogolhattunk. Az egyes pihenőhelyekről a messze távolban magasodó kilátó felé visszatekintve láthattuk csak igazán, mekkora utat is tettünk meg!

Túránk célállomása pedig nem más volt, mint hazánk talán legszebb falusi települése, a Világörökség védelmét élvező Hollókő. Az egyik dombtetőről elénk táruló vár látványa ismét megállásra késztetett bennünket, és a fűbe leheveredve próbáltuk magunkba fogadni ezt az élményt. Végigsétáltunk az Ófalu csodaszép műemlék házai között, ahol a túránkat egy kis fagyizással koronáztuk meg. Az apró emléktárgyak vásárlása után pedig már csak az igen hosszú és fárasztó buszozás várt ránk, melynek végén kissé elcsigázottan ugyan, de annál több élménnyel a tarsolyunkban érkeztünk vissza az iskolához.