A KOLBÁSZKLUB ÉS A BUDAPEST BANK KÖZÖS TÉLI PROJEKTJE
Idén volt 20 éves a kolbászfesztivál, melynek pénteki kolbászgyúró versenyén a békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium diákjai is megmérették magukat. Ezen a rendezvényen sajnos csak néhány csapatunk vehetett részt, ezért nagy örömmel fogadta az iskola a Kolbászklub és a Budapest Bank közös téli programját, melynek keretében az 5. évfolyam három osztálya és a Degré utcai gyermekotthon lakói Szász Eszter vezetésével kipróbálhatták magukat, mint kis kolbászgyúrók.
A program 3 napon keresztül folyt november 22-24 között. A helyszínt a békéscsabai Uhrin Zoltán Kolbászklub biztosította. A szervezésben és a lebonyolításban a Kolbászklub tagjai mellett az iskola pedagógus is segédkeztek. Név szerint: Varga János elnökségi tag, Krivik András, valamint napi váltásban a Klub lelkes kolbász-mesterei és szorgos női kezei. A Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium részéről Nagy Andrea, Szigeti Katalin, Kovács Nóra, Szabó Nóra, Váginé Kálmán Erzsébet, Zsjak-Pillár Andrea tanárok.
A kezdeményezés alapkérdése az volt, hogy mire van szüksége a 10-11 éves korosztálynak, hogy magyarságtudata erősödjön, mindeközben kortárs csoportokban feltalálja magát? Erre a legalkalmasabb a szabadidő tartalmas programokkal való eltöltése, amit támogat a közös tevékenység. A disznóvágás és a kolbászgyúrás pedig fontos szeletét képezik a magyarság hagyományainak. Innen jött az ötlet, hogy e két dolgot összekapcsolva a gyerekeknek egy felejthetetlen gasztrokirándulást szervezzenek.
A projekt célja olyan közösségek alakítása, melyek e korosztály számára vonzó és tartalmas programokat kínálnak, miközben játékosan ismeretek is adnak át. Ismerős a mondás: „Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.” (Konfuciusz) A tanulás pedig akkor a leghatékonyabb, ha a gyerekek közösen, élményszerűen sajátítják el a tudást.
De mitől is lehet vonzó a program? Ha a közös tevékenység során a gyerekek önmagukról és társaikról is új ismereteket szerezhetnek, miközben új képességeket sajátíthatnak el. Mert ez egy olyan hely, ahol fontosnak, hasznosnak és a közösséghez tartozónak érezhetik magukat. A program továbbá erősíti a diák-diák és diák tanár kapcsolatokat is.
Mitől tartalmas a program? Mert a nemzeti hagyományokat „észrevétlenül” örökíti át. A digitális világban felnövő gyerekek számára is nyitott és érdekes, mivel színes, látványos, fotózható, posztolható, „lájkolható” élményeket kínál.
A projekt célkitűzése a méltán híres hungarikum, a csabai kolbász készítésének elsajátítása, a disznóvágás hagyományainak ismertetése, közben pedig egymás megismerése és közösségépítés. A helyszínre való érkezés után a gyerekek megismerkedtek a Kolbászklub kutyájával, Kolbásszal, majd meghallgattak egy rövid előadást a kolbászkészítés békéscsabai hagyományairól. Ezt követően mindenki kötényt öltött, együtt befűszerezték a húst, majd felváltva nekiálltak meggyúrni, és betölteni a kolbászt. Amíg sült a kolbász, addig a gyerekek kitölthették a disznóvágáshoz és kolbászgyúráshoz kapcsolódó feladatlapot, amivel letesztelhették a megszerzett tudásukat.
A gyerekek visszajelzései alapján úgy véljük, a program elérte a célját, miközben mindenki jól érezte magát.
Íme néhány vélemény:
„Nekem nagyon tetszett a kolbászgyúrás. Főleg az tetszett, hogy a barátaimmal együtt lehettem. Az volt a legjobb, hogy nem kellett tanulni. Volt ott egy kutya, úgy hívták, hogy Kolbász. Szegény Kolbász kint kolbászolt, míg mi bent gyúrtuk a kolbászt.  Este vacsorára sült kolbászt ettünk, nagyon finom volt.” (Uhrin Dániel, 5.A)
„Nekem nagyon tetszett, hogy ezek a kedves, idős bácsik megtanították nekünk a csabai kolbász készítését. Az egész folyamat izgalmas volt, hiszen egy hungarikum készült a kezeink alatt. Szerintem mindenkinek tetszett a csapatmunka. A klub tagjai bevezettek minket a kolbászkészítés rejtelmeibe. Örömmel fogyasztottuk saját munkánk gyümölcsét!” (Tar Emese, 5.A)
„Nagyon jól éreztem magam! A kolbászgyúrás nagyon tetszett. A bácsi gyúrás közben sokat dicsért minket, ami nagyon jól esett. Sokat mosolyogtam, mert jól éreztem magam. Nagyon jól sikerült a kolbász, mindenkinek ízlett.” (Futó Zsófia, 5.C)
„Pedagógusként fontosnak tartom átadni a hagyományainkat, amire a program kiváló alkalmat biztosított. A gyerekek új ismereteket sajátítottak el játékos formában, mégsem érezték kötelező tanulásnak. Nagy örömmel és hévvel vetették bele magukat a munkába, és olyanok is kipróbálták a kolbászgyúrást, akik az elején ódzkodtak tőle.” (Szabó Nóra, tanár)