Köszöntöm Önöket kedves Tanítók, Tanárok,

Segítő munkatársak!

 Ismét elérkezett június első vasárnapja, amikor köszöntjük a pedagógusokat.

A legszebb hivatás az Önöké.

Gyermeket nevelnek, jellemet formálnak, példát mutatnak.

Így írt Berzsenyi Dániel:

 „ Fogy a magyar, fogynak a gyerekek,

 De a pedagógus feladata nem lett kevesebb.

Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat!”

 Így júniusban már minden diák és tanítvány érzi, hogy vége felé közelít a tanév. A jól végzett munka és fáradtság mögött számtalan közös élmény, meglepetések, tanulságok és talán csalódások állnak.  Ám mielőtt becsukódik az iskola kapuja, Önökre irányul a figyelmünk.

 Gondolatban köszönetet mondunk a búcsúzó tanév erőfeszítéseiért épp úgy, mint mindazért a tudásért, törődésért, melyet az évek során gyermekeink Önöktől kaptak.

 A tanítás látszólag könnyű, erőfeszítés nélküli tevékenység.

Ám gyermekeinknek átadni a tudást nem könnyű, de az egyik legszebb misszió.

 Azok,  akik a nehézségek ellenére minden nap fáradhatatlanul és igaz hittel állnak ki gyermekeink elé,  hogy tüzet és világot gyújtsanak értelmükbe, nagyon is jól tudják, hogy mi a feladatuk, mi a valódi küldetésük.

Hiszen ahogy Goethe is mondta:

A  legtöbb  amit gyermekeinknek adhatunk:

  „gyökerek és szárnyak”

 Ez a tennivaló vezérli a Pedagógusokat, akik hol tudósként, hol művészként vagy akár pszichológusként próbálják a  gyermeki elmét formálni és a törékeny lelkét megérinteni.

  Önök minden nap részesei a csodának. Segítik tanítványaikat a tudás rejtélyes útjain.  A tanítók mindig fiatalok maradnak, hiszen érdeklődő, csillogó szempárok tükrében élnek.

  A gyermeknevelés művészet, igazi hivatás a jövőbe vetett hit legnemesebb formája.

 A pedagógusok rögös úton járnak. Mindennapjaik: erőfeszítés, kudarc és siker.

 A legnagyobb feladat a szeretet és a szeretetre nevelés, a tudás átadása, a tudásvágy felébresztése. Hisz Önök azt tanítják:

 Szeresd az embert, szeresd az Istent!

Egy jókor és jól megfogalmazott mondat, egy mosoly, egy ölelés, őszinte érdeklődés, meghallgatás a gyermekre egy életre szóló hatást gyakorolhat. Munkájuk gyümölcse sokszor évek múltán érik be. Pedagógusként élni szolgálat, hivatás és kitüntetés is. Felemelő, szép hivatás az Önöké.

Emberré nevelni, tudásuk legjavát nyújtani, követendő példaként állni és megmaradni, kitárni a világot a gyermekeink előtt, és elindítani őket az élet nehézségekkel teli, de örömteli útján – kísérve szeretetükkel - nemes feladat.

  Engedjék meg, hogy a Szülői Munkaközösség nevében - kilenc év után utoljára - kifejezzem köszönetünket és hálánkat az iskolánkban dolgozó pedagógusoknak és az oktatásban dolgozó valamennyi munkatársnak a gyermekeink érdekében végzett áldozatos munkájáért, helytállásáért.

A közelgő nyári szünetre jó pihenést, a következő tanévre szorgalmas diákokat, munkájukhoz sok sikert, családi életükben boldogságot, jó egészséget kívánok mindenkinek!

Záró gondolatként Széchenyi Istvánt idézném:

 „Azokért élni, akiket szeretünk,

 Azokért, akik igaznak tartanak.

 A jövőnek élünk: a szépért s jóért, amit tehetünk. 

Isten áldja a pedagógusokat, nem csak most, hanem minden nap!

 Halasi Veronika, a szülői munkaközösség elnöke