Szeptemberi első sétánk büszke középsős ovisként a Főtérre tartott. Kitartó érdeklődéssel vegyültünk el a vásári forgatagban a Közfoglalkoztatottak rendezvényén. Gyönyörködtünk a színes zöldség, gyümölcs kirakatokban, de a kóstolókat sem hagytuk ki. Volt bőven látnivaló a mesterségek standjainál is./Szőttek, fontak, főztek, kötöztek./ A nagy kavalkádban a gyerekek az állatoknak és a körhintázásnak örültek a legjobban, mi felnőttek pedig annak, hogy senkit sem veszítettünk el a délelőtt folyamán.
A következő utunk a Meseházba vezetett. Itt az agyaggal és annak mintázásával ismerkedtünk meg. Néhány nap elteltével, örömmel vettük kézbe az immár kemény kiégetett formákat, s mindenki hazavihette a saját készítésű alkotását.
A Népmese napja alkalmából a Gyermekkönyvtár várt bennünket. Befészkeltük magunkat a kis kuckóba, ahol „A fekete tulipán” című mesét hallgattuk meg diaképek kíséretében. Örömmel számoltuk meg, hogy már 11 ovisunk rendszeres könyvkölcsönző. Végezetül a Ligetben eresztettük ki a hangunkat, s futkároztunk nagyokat a szép őszi napsütésben.