Szeptemberi első sétánk büszke középsős ovisként a Főtérre tartott. Kitartó érdeklődéssel vegyültünk el a vásári forgatagban a Közfoglalkoztatottak rendezvényén. Gyönyörködtünk a színes zöldség, gyümölcs kirakatokban, de a kóstolókat sem hagytuk ki. Volt bőven látnivaló a mesterségek standjainál is./Szőttek, fontak, főztek, kötöztek./ A nagy kavalkádban a gyerekek az állatoknak és a körhintázásnak örültek a legjobban, mi felnőttek pedig annak, hogy senkit sem veszítettünk el a délelőtt folyamán.
A következő utunk a Meseházba vezetett. Itt az agyaggal és annak mintázásával ismerkedtünk meg. Néhány nap elteltével, örömmel vettük kézbe az immár kemény kiégetett formákat, s mindenki hazavihette a saját készítésű alkotását.
A Népmese napja alkalmából a Gyermekkönyvtár várt bennünket. Befészkeltük magunkat a kis kuckóba, ahol „A fekete tulipán” című mesét hallgattuk meg diaképek kíséretében. Örömmel számoltuk meg, hogy már 11 ovisunk rendszeres könyvkölcsönző. Végezetül a Ligetben eresztettük ki a hangunkat, s futkároztunk nagyokat a szép őszi napsütésben.
Új élet kezdődött szeptemberben a Meserét csoportban, hiszen 22 kisgyerek kezdte meg nagybetűs gyerekkorát az oviban. Ezek az első napok nemcsak a gyerekek számára teltek örömmel és izgalommal, hanem a szülők és az óvónénik, dajka nénik is kíváncsian lesték, várták, kinek hogy tetszik az óvoda. A sok-sok játék, a gyerekméretű asztalok, székek, ágyak, mosdók hamar elbűvölték a kicsiket, nem győztek betelni az újdonságokkal. Ezekben az első napokban még nyarat idéző időjárásnak örülhettünk, ezért sok időt töltöttünk a szabadban. Délutánra el is fáradtak a kicsik, az ebéd utáni mesét a kellemes pihenés követte.