Már beköszöntött ugyan a meteorológiai tél, és vele együtt megérkezett a hideg idő is, de a mi környékünkön egyelőre még nyoma sincs a hónak. Pedig ez szinte minden gyerek legkedveltebb téli játékainak kelléke: a hógolyózásé, a szánkózásé, a hóemberépítésé. Mivel a hírek szerint a Mátrában már leesett az első hó, ezért egy busznyi gyerekkel nekivágtunk, hogy egy túra keretében havat keressünk a hegyek között. Nem is csalatkoztunk! Már a Mátrához közeledve megjelentek az első hírnökök, amikor pedig Gyöngyöstől Mátraházáig felfelé kanyarogtunk a szerpentineken, egy valóságos mesevilág tárult ki előttünk. Itt már a felhők fölött jártunk, és a szikrázóan sütő napsugarak a vastag hópaplanon, valamint a fákat beborító zúzmararétegen csodaszépen csillogtak. Egy igazi mesebeli táj fantasztikus hangulatát élhettük át! 

Alig vártuk, hogy Mátraházára érkezve kiszabadulhassunk a buszból, máris kezdetét vette a hógolyózás. Miután kellőképpen kiélveztük az idei tél első havas élményét, nekiindultunk a csúcs felé vezető turistaútnak. Néha eléggé meredek volt ugyan az ösvény, de a fáradságért bőven kárpótolt minket a csodálatos látvány, valamint a csúszkálás, és természetesen az elmaradhatatlan hógolyózás is. A csúcsra felérve kissé elfáradtunk ugyan, és be is felhősödött az ég, de egy étterembe betérve felmelegedtünk, a finom ételektől és italoktól pedig új erőre kapott mindenki. A hegytetőn így folytatódhatott a vidám hóemberépítés és hócsata, majd miután készítettünk néhány fényképet az ország legmagasabb pontját jelző sziklánál, elindultunk lefelé. A turistaúton lefelé gyors tempóban tudtunk haladni, így viszont a csúszkálást nagyon élvezték a gyerekek, amelynek persze néha fenéken landolás lett a vége. Kissé átázott cipőkkel és kesztyűkkel, de kipirult arcokkal, és annál vidámabban érkeztünk le Mátraházára a buszunkhoz. Innen még egy hosszú buszút várt ránk, de élményekkel tele érkeztünk meg este az iskolához.