„Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok…” (Mt 7,7).  Így hangzott az idei csendeshét mottója, amely meghatározta intézményünkben az elmúlt néhány napot. Ebben az évben az imádságé volt a főszerep, és igyekeztünk olyan áhítatokat tartani, és olyan programokat szervezni, amelyek az imádságos élet fontosságát hangsúlyozták, és segítettek az elmélyülésben, elcsendesedésben, az Istennel és önmagunkkal való találkozásban.

Már hagyománnyá vált, hogy a tavaszi szünet előtti hét csendeshét intézményünkben. Ezen a héten a megszokott hétfőin kívül, minden nap lehetőségük van áhítatokon részt venni a diákoknak és a dolgozóknak. Ezen felül pedig külön csendesnapot szerveztünk az alsósok, a felsősök és a gimnazisták számára.

Alsós diákjaink a csendesnap elején Jónás történetével ismerkedtek meg, és így láthatták meg az imádság sorsfordító erejét. Az áhítatot követően három programon vett részt minden osztály. Iskolánk erre a napra vendégül látott egy tűzoltót, egy katasztrófavédőt és egy mentőtisztet, így minden osztálynak lehetősége nyílt arra, hogy megismerjék, hogy a hit és imádság hogyan ad erőt olyan segítő hivatást végző embereknek, akiknek a munkáját sok kisgyerek is szívesen végezné. A diákoknak lehetősége volt még kézműveskedni is, ahol facsipesz segítségével elkészítették a cethal gyomrában imádkozó Jónást, így kézzelfogható emlékkel térhettek haza. A csendesnapra érzékekre épülő sportjátékokkal is készültünk, hogy elősegítsük azt, hogy az osztályok tagjai jobban figyeljenek egymásra, és közelebb engedjék magukhoz egymást.

A felsősök a csendesnap kezdetén Dániel történetét ismerték meg a napindító áhítaton, és Dániel személye által a kitartó imádságos élet példáját. Ezt követően csoportokba szerveződve készítettek fotókat, hogy aztán egy projektben jelenítsék meg a megismert történet ikonikus jeleneteit.

A gimnazisták közös énekléssel és igeolvasással kezdték a napot, majd a diáktársaik által előadott passiójátékot tekintették meg. A nap folytatásában előzetes feliratkozás alapján különböző programokon vehettek részt. Volt itt közös éneklés, imalabirintus, „lélekút séta”, csapatépítő sportjáték, kreatív foglalkozás, rövidfilm- nézés- és elemzés, dalszövegíró workshop és beszélgetés az online és offline közösségekről. Az úrvacsorás záró istentisztelet előtt a tanulók egy fórumbeszélgetést hallgathattak meg. Az Acoustic Planet énekesnőjével, Zsombok Rékával, volt diákunkkal, beszélgettünk művészetről, hitről, sorsról, jövőről és a diákévekről, majd három dalt is eljátszottak nekünk. Igazán lélekemelő volt hallani, hogy volt, amikor az egész közösség velük énekelt. A délután folyamán pedig Szabóné Mátrai Marianna tartott előadást a hét témájáról. Azt gondolom, hogy ezen a héten mindenki megtalálhatta azt, amire szüksége volt, és a sok segítőnek hála egy valóban tartalmas, lélekhez szóló programot sikerült összeállítanunk, hogy feltöltődve lépjünk ki a tavaszi szünetbe Jézus feltámadását megünnepelni.

Szente-Réth Katalin

Iskolánk négy tanulójának lehetősége nyílt egy segesvári kirándulásra. Cserediákokként most nemcsak a várost, hanem az ottani oktatási rendszert is megismerhettük.

Külön érdekesség volt számunkra, hogy kint az órák 50 percesek, de a jó tanárok és diákok társaságában hamar eltelt ez az idő. A kollégiumot bejárósként nem nagyon tudom összevetni a mienkkel, viszont a személyzet nagyon segítőkész volt, s a szobatársaink is barátságosak voltak, hamar összeismerkedtünk velük s a „kolinevelővel”. Minden délelőttünket az iskolában töltöttük, délutánonként a helyi tanárokkal különböző kirándulásokon vehettünk részt, így megjártuk a már ismert Segesvárt, Korondot, Erdőszentgyörgyöt, Rédát, Kőrispatakot, Bözödújfalut, Marosvásárhelyt, Berethalmot, Parajdot. Mindegyik nagyon jól sikerült. Én Marosvásárhelyt emelném ki, s ezen belül is a Művészetek palotáját, a festménykiállítás igazán elnyerte tetszésem. Szombaton a magyar tagozat szalagavató bálján vehettünk részt. Alapvető különbség az itthoni s az erdélyi ünnepség között, hogy az övéké inkább hasonlít egy komplex színházi előadásra, mint egy szalagavatóra. Ezt követi a bál, amelyen a jó zene és a társaság egyaránt gondoskodik a jó hangulatról. Főleg, hogy a vacsora előtt a végzős diákok szülő-gyermek táncot adtak elő, ami az itthoni bálokon nem divat. S nemcsak az „aktuális” tanulók vesznek részt az ünnepségen, hanem a véndiákok is visszatérnek, bátorítva az alattuk járókat. Az erdélyi tanár-diák kapcsolat laza, közvetlen. A diákok összetartanak, amit szívmelengető volt tapasztalni ott tartózkodásunk során.

Szobatársainkkal, „osztálytársainkkal” tartjuk a kapcsolatot, hiszen akiknek egy hullámhosszon jár az agyuk, hamar egymásra találnak. Reméljük, lesz még lehetőségünk máskor is látni e tájat és újsütetű barátainkat!

Borsos Zita 11. C