Legmélyebb benyomásom, hogy egy teljesen más világ. Az életet az emberek itt sokkal lazábban veszik. Ez az olimpián is tapasztalható volt. A szervezők, az önkéntesek - habár nem tudtak angolul - segítőkészek voltak. Élmény volt ennyi sportot szerető fiatal között tölteni azt a három hetet. Nem számított, ki honnan jött, barátkoztunk, melegítőket cseréltünk, segítettük egymást az olimpiai faluban. A magyar küldöttségen belül nagy volt az összetartás, habár ennyi idő alatt nem tudtam megismerkedni a majd 80 sportolóval, de azért van olyan, akivel ma is tartom a kapcsolatot. Az olimpiai falu színes és vidám volt, tele 3D-s aszfalt festményekkel. Bár a szobák kicsik voltak, nekünk megfelelt, hiszen nem sokat tartózkodtunk ott a programok miatt. A legemlékezetesebb ezekből a megnyitó volt. Leírni nem lehet, csak átélni, ott lenni. A versenyen nagyon családias volt a légkör, hiszen a megszokott 200 fős mezőny helyett most csak 14-en álltunk pástra. Mivel itt a női párbajtőrözők elitje vett részt, a verseny színvonalas és kiélezett volt. Sajnos szereplésem nem úgy sikerült, ahogy terveztem, egy találaton múlt az éremszerzés. Ezt feledtette velem a városnézések során átélt érzés, hogy itt mekkora sztárok vagyunk. Sokan fényképezkedtek velünk, és büszkék voltak ránk, az olimpikonokra. Kimerülten, fáradtan érkeztem haza, de semmiért nem cseréltem volna el azt a három hetet. Itthon kicsit olyan volt mintha egy álomból ébredtem volna fel.
Dékány Kinga 10. D
November 12-én a "Szenvedélyünk az egészség" városi vetélkedőn az induló
18 csapat közül az iskolánkat képviselő Mochnács Erika, Oláh Anna Loretta és Szabó Virág Judit 10.D osztályos tanulók I. helyezést értek el, kiemelkedően szép teljesítménnyel.