Karácsony a kollégiumban

 

Idén is - mint minden évben – a 12. évfolyam rendezte az év egyik legrangosabb eseményét, a karácsonyt.
Már hetekkel a neves nap előtt elkezdtük az előkészületeket, így minden részletre oda tudtunk figyelni, hiszen nem kevés időt és energiát igényel egy ünnepség megszervezése. A munkát felosztottuk egymás között, hogy mindenki azzal tudjon hozzájárulni, amiben a legjobb. Aki például szeret szerepelni, az inkább a műsorban vesz részt, míg, akinek a kreatív oldala az erősebb, az a díszítésben segít. Természetesen mindig vannak, akik többet dolgoznak, és vannak, akik kevesebbet, de ez a végén vissza is köszönt a jutalmazásban.


Maga az ünnepség rendkívül hangulatos volt. Mindenki ünneplőbe öltözött, a feldíszített ebédlőben az asztalokon mécsesek égtek, a sarokban pedig egy jókora fenyőfa ékeskedett. A közönség így várta a műsort, amit a csoportunk igyekezett meghitté és bensőségessé tenni. Idén például Charles Dickens: Karácsonyi ének című művét adtuk elő. A műsor után intézményünk igazgatója szólt néhány szót, valamint egy-két jókívánsággal gazdagabbak lehettünk lelkészünk, Szandi néni jóvoltából. Ezalatt, a szervező évfolyam már készült is, hogy felszolgálhassa az ünnepi vacsorát, amit - az asztali áldás elmondása után- feltálaltunk az ünneplő közönség számára.
A felszolgált étel is igazi ínyencségnek számított. Mesterszakácsunk, Prohászka Béla bácsi kitett magáért: mandulával, pisztáciával töltött sertéskarajt kaptunk rizzsel és párolt zöldségekkel, majd desszertnek csokis-banános pudingot (ami ahhoz képest, hogy kollégiumban vagyunk, nem is olyan rossz)! Mindennek tetejébe még ajándékkal is kedveskedtek számunkra, hiszen intézményünk mind a 120 diákját meglepte a Jézuska.
Végül én, mint kollégista diák, kifejezetten szeretem a karácsonyt, hiszen ilyenkor egy nagy családra hasonlítunk. Ami pedig talán a legfontosabb, és igazán különlegessé teszi az eseményt az, hogy a rendkívül meghitt ünnepség lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a szürke hétköznapokból. Rohanó világunkban ez mindannyiunk számára felbecsülhetetlen kincs.

                                                                                                               Borbély Viktor
                                                                                                           12. évfolyamos diák