Naptár

November 2020
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

penziranytu logo

ecdl logo

bme-logo

erasplus logo 220

Creactive logo 220

FTH jelveny

Szalagavató 2019

Tisztelt Szülők, Hozzátartozók, Tanárok, végzős Diákok!

Egy olyan naphoz érkeztünk el, amelyet minden évben, minden iskolában, minden végzős diák átél, mégis ez a nap minden évben és minden iskolában igen különleges. De mi teszi ezt a pillanatot ilyen különlegessé? A csodaszép ruhák, a lenyűgöző táncok, vagy a reflektorok fényei? Valójában, ezek mind-mind különleges dolgok, de önmagukban kevesek ahhoz, hogy az előttem ülők könnyeket hullajtsanak.  Ami teljessé teszi ezt az alkalmat, az nincs meg a ruhaüzletben, és nincs ott a táncteremben. Iskolánk végzősei a különlegesek, a mi végzőseink, akik most megkoszorúzzák azokat az éveket, amiket itt töltöttek.

Talán nem is tűnik olyan távolinak a nap, amikor beléptek a nagy zöld ajtón, és szembenéztek az első megpróbáltatásokkal,a  gólyaként összekent arccal, s  egy vödörnyi könyvvel. Egy új közösségben, új diákként, új társak között kellett helytállniuk. És ahogy teltek az évek, egyre több felelést és dolgozatot izgultak végig, volt, amikor odaadták a másiknak a bioszt, hogy be tudja másolni a füzetébe, és persze ki ne emlékezne a „Neked van házid?” „ Holnap miből írunk?” és a „Neked az le van írva?” kérdésekre. Persze  a tanulás mellett a rengeteg Misi mackós poénnal megfűszerezett kirándulásra, a hosszú órákig tartó sportmeccsekre, a fáklyafényekkel kivilágított Garabonciás napokra, a málnaszörpös bulikra, és az átvirrasztott éjszakákra is szívesen emlékeznek egy-egy elejtett poén vagy szép történet erejéig. 

Mikor egymás mellett énekelték, hogy „futunk s nem lankadunk”, vagy azt, hogy „add vissza a játékom”,  amikor hazakísérték a másikat a hosszú esték után, amikor már volt kivel megbeszélni a napi dolgokat, vagy csak szavak nélkül egymás szemébe néztek, és összeborultak, akkor érezték igazán, hogy mi is a közösség. a csókok, a viták, és a békülések pillanatai, ezek mind-mind emlékek már, ez a mi végzőseink útja.

És most, amikor lenyomják a zöld ajtó kilincsét, már egészen mást jelent az iskola, mert olyan barátokkal találkoznak, akikhez ezek az emlékek fűződnek, akikkel egy nagy közösséget alkotnak.

Kedves végzősök, nézzetek egymásra: lehet, hogy könnyeket láttok a másik szemében, lehet, hogy mosolyt az ajkakon, de biztos, hogy mindenki ugyanazt érzi. És ez az, ami különlegessé teszi az alkalmat,  és ez teszi igazán éretté a diákot. 

Eljön majd a nap, amikor utoljára fogjátok meg a zöld ajtó kilincsét, de ahogy a zarándokénekben is énekeljük:

„Valami véget ér, kezdődik más talán”.

Mindig is tudtam, hogy egyszer ez a pillanat is eljön, amikor búcsúznom kell tőletek, ne felejtsétek el, hogy különleges emberek vagytok, és már majdnem érett felnőttek, és most itt az út végén, én is a szemetekbe nézek, és csak azt mondom, hogy köszönöm, hogy itt voltatok!

Urbancsek Zalán