Cserediák-program

 

Iskolánk négy tanulójának lehetősége nyílt egy segesvári kirándulásra. Cserediákokként most nemcsak a várost, hanem az ottani oktatási rendszert is megismerhettük.

Külön érdekesség volt számunkra, hogy kint az órák 50 percesek, de a jó tanárok és diákok társaságában hamar eltelt ez az idő. A kollégiumot bejárósként nem nagyon tudom összevetni a mienkkel, viszont a személyzet nagyon segítőkész volt, s a szobatársaink is barátságosak voltak, hamar összeismerkedtünk velük s a „kolinevelővel”. Minden délelőttünket az iskolában töltöttük, délutánonként a helyi tanárokkal különböző kirándulásokon vehettünk részt, így megjártuk a már ismert Segesvárt, Korondot, Erdőszentgyörgyöt, Rédát, Kőrispatakot, Bözödújfalut, Marosvásárhelyt, Berethalmot, Parajdot. Mindegyik nagyon jól sikerült. Én Marosvásárhelyt emelném ki, s ezen belül is a Művészetek palotáját, a festménykiállítás igazán elnyerte tetszésem. Szombaton a magyar tagozat szalagavató bálján vehettünk részt. Alapvető különbség az itthoni s az erdélyi ünnepség között, hogy az övéké inkább hasonlít egy komplex színházi előadásra, mint egy szalagavatóra. Ezt követi a bál, amelyen a jó zene és a társaság egyaránt gondoskodik a jó hangulatról. Főleg, hogy a vacsora előtt a végzős diákok szülő-gyermek táncot adtak elő, ami az itthoni bálokon nem divat. S nemcsak az „aktuális” tanulók vesznek részt az ünnepségen, hanem a véndiákok is visszatérnek, bátorítva az alattuk járókat. Az erdélyi tanár-diák kapcsolat laza, közvetlen. A diákok összetartanak, amit szívmelengető volt tapasztalni ott tartózkodásunk során.

Szobatársainkkal, „osztálytársainkkal” tartjuk a kapcsolatot, hiszen akiknek egy hullámhosszon jár az agyuk, hamar egymásra találnak. Reméljük, lesz még lehetőségünk máskor is látni e tájat és újsütetű barátainkat!

Borsos Zita 11. C